A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

10 1937. november 18. — 25—26—27. dély el sem képzelhető. Oroszlán külső alatt bárány lélek, a fészekrakó és hazaszálló fecske hűségével és a búzavetések felett magasságokban ujjongó pacsirta vidámságával. A közélet porondján kívül, csendes nyugalomban borították az elmúlás szemfedőjét Szalay Ferenc nyugalmazott lelkész, egykori baranyai esperes kedves alakjára. Elbúcsúztunk tőle, mikor itthagyta a munkát, de fájó szívvel gondolunk rá, hogy még tovább (költözött az égi mezőkre. Elvonulnak előttünk az elmúlt közigazgatási évnek halott lelkipásztorai: Pataky Dezső, Barsy Zoltán, Pálfy Gábor, Olasz Sándor, Őry Lajos, Károssy Gyula. Mindenik más, mindenlik külön sors, külön tanúság, külön lélek, de egyek velünk a szolgálat igájában s közös ígéretek boldog reménységében. Az egész magyar protestantizmus gyászolt dr. Gedaly Henrik tiszai evangélikus püspök ravatalánál. Egyházának szolgálatban legidősebb püspöke, minden közéleti dísznek hordozója. Hatalmas erejével, bölcs és határozott vezéri képességével még sokáig irányíthatta volna egyháza hajóját. Mint ahogy életében a mienk ,ls volt, halálában mi is siratjuk saját veszteségünket. Túl a határon

1 Ágoston Sándor jugoiszláviai püspökre gondolunk testvéri szeretettel, ki hűséges hitvestársát, az ottani magyarságnak lélekben, szolgálatban és szenvedésben első asszonyát siratja. Mi is kegyelettel áldjuk annak az emiékét, akinek egész élete áldás volt. A magyar reformátusság, s ebben a Dunamelléki Egyházkerület leteszi koszorúját a magyarországi vasárnapi iskolai mozgalom ősz mesterének id. Vidor Jánosnak ravatalára. Nagy példaadás az ő élete. Életét senki nála hívebben nem tékozolta, teljesebben fel nem olvadt szolgálatban, alázato<sságban senki iniem volt nagyobb nála és szeretetben senki igazabb. Búcsúzás. A somogyi egyházmegye jegyzőkönyve rövid, de súlyosan döngő szavakkal veszi tudomásul világi gondnokának Kálmán Jenőnek lemondását. Az a néhány sor, amelyben Kálmán Jenő ezt a lemondását benyújtja, méltó arra, hogy meghallgassuk. ,,Néhány hónap múlva harmincöt éve lesz annak, hogy egyházmegyei szolgálatom kezdetén a jegyzői esikű elhangzott ajkamról. Végig szolgáltam mindazokat a tisztségeket, melyeket alkotmányunk a világiaknak tart fenn az egyházmegyében'. Voltam jegyző, ügyész, tanácsbíró és gondnok. Azok közül, akik indulásomkor az egyházmegyei közgyűlésnek alkotó tagjai voltak, ma már seniki sincs körünkben. Elérkezettnek látom az időt, hogy én is távozzam. Kérem, tegyék lehetővé, hogy. puritán lelkületemnek mindenben megfelelően távozhassam." Puritán lelkületéhez méltóan, tiszteletadó nagy csendességgel vesszük körül, mikor közülünk eltávozik, s lehajtott fővel gondolunk arra a sok jó és hű munkára, amit eddig végzett s még ezentúl is végezhetett volna.