A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.

1937. november 18.

1937. november 18. — 12—13—14. 15" amelyben a magyar reformátusok viiággyűlésének megtartását terveztük Debreceniben, alkalmat nyújt arra, hegy valamelyik ottani testvérünk végigjárja az itthoni gyülekezeteket. 1937 nyarára esett a két nagy ökumenikus mozgalomnak: a Hit és Rend, valamint az Élet és Munka világszövetségének nagygyűlése, ez utóbbié Oxfordban, az előbbié Edinburghban. Nem tudtam e világgyűléseken résztvenni, de örülök, hogy helyettem fiatalabb erők nőnek bele ebbe a szép munkába. Mind a két gyűlésnek eredményét a következőkben foglalhatom össze. Először is a két, különböző útoin indult, másféle célt szolgáló és külön-külön módszerrel dolgozó ökumenikus mozgalom; nemcsak közeledett egymáshoz, hanem az idén szervezett egyességet is létesítettek maguk között. Másodszor létrehozták az Ökumenikus Keresztyénség Világtanácsát, azt a szervet, amely állandó fórum képpen foglalkozik a keresztyénség egyetemességének megmunkálásán. Az idei gyűlést a megelőzőkkel szemben az jellemezte, hogy mindkét mozgalom ráeszmélt vállalkozásának rendkívüli nehézségeire, s megvallotta, hogy az Élet és Munka azért nem tudja gyakorlati programmját megvalósítani, mert sokkal mélyebb elvi ellentétek állanak a háttérben, hogy sem a könnyűnek képzelt cooperatlo eredményeket érjen el. A Hit és Rend Mozgalom pedig arról győződött meg, hogy teméntelen időkig elesiszoihatja a dogmatikai fogalmazások fehér köveit minden gyakorlati eredmény nélkül, ha szenvedélyes és profetikus hit élménnyel nem keresi a dogmatikai megfogalmazás mögött lüktető egyetemes hitvallások életárjait. Ezért mindkét konferenciát magasabb hőfokú vallásos szellem járta át, s az egyiket a ideológiából az élet felé, a másikat az életből a theológia felé vezető útra hajtotta, még pedig úgy, hogy ez úton találkozhassanak. Látható és felejthetetlen jelentkezése volt ennek az, hogy Edinburghban a canterbury érsek meghívására a kongresszus tagjai együtt vettek részt az anglikán egyház úrvacsorai istentiszteletében. A zsinat. 1937. december 7-ére a zsinat új ülésszaka összehivatott; a zsinat előkészítő bizottság előterjesztése közkézen forog. Ebből a munkálatból nyilvánvaló, mennyi felesleges aggodalmaskodás, gyanakodás, kölcsönös ijesztgetés nyugtalanította a kedélyeket, holott az eldöntés alá kerülő konkrét kérdések olyan egyszerűek, olyan világosak, hogy aliig nyújtanak anyagot tárgyilagos vitára. Iskolaügy. Az új tanügyi törvények életbeléptetése óta eltelt már annyi idő, hogy bizonyos tanulságokat levonhassunk. Az első tapasztalás az, hogy a különböző főigazgatóságok különböző eljárásokat követnek, s még mindig nem állott helyre a tanügyi közigazgatásban a kívánatos elvi egység. Ezt próbáljuk elősegíteni azzal, hogy mi a magunk részéről, a magyar református egyház tanügyi igazgatásában szintén