A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1937.
1937. november 18.
16 1937. november 18. — 25—26—27. hiányzó elvi egységet igyekszünk megvalósítani. A középfokú iskolákra ez valószínűleg meg is történik, de .még mindig nagy -kérdés elemi iskoláinknak egységes elvek szerint való igazgatása. Mély sajnálattal tapasztalom, hogy a Miniszter Ur a végrehajtási utasítás azon intézkedése ellen, hogy az állami iskola-látogatók látogatását befejező értekezlet elnöki teendőit, az iskola jellegére való tekintet nélkül, mindig az iskolalátogató látja el, legyházunk aggodalmait és tiltakozását nem vette figyelembe, holott ezt az egyetemes konvent állásfoglalásán kivül felsőházi beszédemben kifejezésre juttattam. Ez az intézkedés ellenkezik az eddigi gyakorlattal, ellenkezik törvényeinkkel, jogalapja nincs, tehát református egyházunk iskolai autonómiáját mélyen sérti. Azért, hogy a jó ízlés a naigyobb lármától visszatart, nieim változik, meg az a tény, hogy ezt az eljárást jogtalannak tartjuk, s ellene a légii a táró zottábban tiltakozunk. Harmadik következmény egy egyre erősödő aggodalom, hogy felekezeti iskoláink autonómiája lassanként szétfoszlik és üres elméletté válik. Van' a helyzetben valami tisztátalan elem. Mi a felekezeti iskolák fenntartásáért küzdünk, az államkormány felekezeti iskoláinkat dicséri, azoknak fenntartását nemzeti érdeknek hirdeti és minden támogatást kilátásba helyez, közben pedig az iskolai törvényhozással, főképpen a végrehajtásban kialakuló jogszokásokkal észrevétlenül államosíttatik az egész felekezeti iskola rendszer. A felekezeti iskola ma-holnap csak egy olyan magyar látszat a sok közül, amellyel áltatjuk magunkat, amelynek fenntartásáért híveink nagy áldozatot hoznak, de „egyházi iskola" a szó történelmi értelmében ma már nincs sehol. Tulajdonképpen az egész jelenlegi conceptio nem egyéb, mint alkamas megadóztatás! eszköz arra, ihogy minél magasabb valamely néprétegnek kultúrális művelődési igénye, szegényséige ellenére is, annál nagyobb közoktatási terheket rakjunk rá. Ezzel csak azt érjük el, hogy mentesülnek a közoktatási terhek hordozása alól azok, akik a nemzeti vagyonnak aránytalanul nagyrészét bírják, de magyar református néprétegek mívelődésének nagy nemzeti érdekénél terhekkel nem róhatók meg, mert a műveltség ára felekezetek szerint van kiszabva. Theológiai továbbképzés. Az iskolákról az illetékes előadók pompás jelentéseket terjesztenek a közgyűlés elé, ezért további részletkérdésekkel nem is foglalkozunk. De kiemelek egy rendkívül fontos, központi jelentőségű kérdést, a theológiai továbbképzés, illetőleg magának a lelkészképzésnek nagy kérdését. Nemcsak általánosságban említem ezt a tételt, bár mindnyájan tudjuk, hogy egyházi életünknek ez a középponti problémája; minden bajnak, de minden áldásnak kútforrása. Most csak az-t hangsúlyozom, hogy a lelkészképzésben az V. évnek a beállítása egészen sürgős gyakorlati problémává vált. A tanítói oklevél megszerzésével Dunamellék a négy egyházkerület között egyedül maradt. Ez nem változtat azon, hogy az általa helyesnek ismert úton nie haladjon
