A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1936. november 19.
195 :zottság feltétlenül szükségesnek látja egész társadalmi gondolkozásunk és berendezkedésünk olyan átalakítását, amelyik szerint a nemzeti társadalom alapja és fenntartója a legalább bárom gyermekes család. Ez a norma, ez az az egészséges állapot, amelyet az állam a családoknál alapul vesz. Ennek az elvnek következetes keresztülvitele gyökeres módon alakítaná át az állam gazdaságpolitikáját, de befolyással volna törvényhozására is. Az állami lisztviselők és alkalmazottak életét és szükségleteit akik épen kellene megszabni, hogy különböző fokokon és különböző társadalmi szinten minden fizetés egy három gyermekes család ellátását vegye alapul. Az állam, a törvényhozás a rendelkezésére álló eszközökkel odahatni igyekeznék, hogy magántisztviselők, ipari alkalmazottak, stb. javadalmazása is .hasonlóan rendeztessék. Amennyiben az alkalmazott, illetve tisztviselő magános ember, vagy családja van, de nincs három gyermeke, annyival kevesebb javadalmat kap. Amennyiben pedig három gyermekénél több van, arányosan fokozódik az illető család jövedelme. Nem jogfosztást és nem megkülönböztetést jelentene ez munka vagy érték szempontjából, mindössze annak a ténynek az elismerését, hogy a nemzet gyermekeiben él tovább, aki gyermeket nevel, az nemzeti szolgálatot végez és lehetetlen egy egészséges nemzeti társadalomnak jutalmazni, előnyben részesíteni azt, aki a maga magános életét éli, vagy aki bármi oknál fogva is kevesebb gyermeke lévén, vagy nem lévén gyermeke, sokkal kisebb elkerülhetetlen anyagi terheket hordoz. A három gyermekes család szolgálna alapjául az adórendszernek, a normális adó minden egyes társadalmi kategóriában úgy állapíttatnék meg, hogy idealiter három gyermekes családot venne alapul minden egyes kereső és adózó mögött. Amennyibne ennyi gyermek nem volna, vagy egyáltalában nem volna, az adótétel természetszerűleg növekednék, amennyiben pedig több gyermek volna, ebben az arányban fogyna. Ugyanez a gondolat vitetnék át az örökösödési jogra is. Minden örökség úgy volna tekinthető, mint amelyik mögött három gyermek áll. Amennyiben kevesebb örökös volna, vagy távoli oldalági örökösök örökölnének, ez esetbc-n az örökösödésii illeték nagy progresszivitással nőne akképen, hogy a hiányzó három gyermek Ihelyett az örökség egyrészét a máshol meglévő magyar gyermek örökölné azzal, hogy gyermekjóléti, szociális segítő munkákra és intézkedésekre alap volna az ilyen örökösödési illeték növekedése. Amennyiben pedig ha három gyermeknél több gyermek várna az örökségre, annyiban regresszív módon fogyna az örökösödési illeték. Ugyanez a gondolat vitetnék keresztül a gyermekek iskoláztatásán, a tandíj a három gyermekes család számára állapíttatnék .meg, ettől egyik és másik irányba 1! nőne és fogyna a tandíj. A szociális igazságérzete a társadalomnak nemcsak neveltetnék ezáltal, hanem természetszerűleg fogadná el azt, hogy az iskolázás terhének nagyrészét ne az a szülő viselje, aki a maga életének a fogyasztásával és önfeláldozásával a szaporodó és a növekedő nemzetet szolgálja, hanem a terhek osztassanak el méltányosan. 12"
