A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1936. november 19.
10 1936. november 19. — 9—10. tisztségre az egyházmegye egyhangúlag Benedek Zsolt dr. konventi tanácsost választotta meg, aki az egyházmegye 1936. szeptember 24-én tartott gyűlésén a hivatali esküt le is tette. Egyházkerületi közgyűlésünk őszinte örömmel veszi tudomásul Tasnádi Nagy András dr.-nak budapesti és Benedek Zsolt dr.-nak a tolnai egyházmegye gondnokává egyhangúlag történt megválasztását, őket egyházmegyei gondnoki tisztjük tartamára ebbéli minőségükben alkotó tagjai sorába iktatja és gondnoki működésükre Isten gazdag áldását kéri. 10. Püspök úr felolvassa alábbi jelentését: Nagyméltóságú Főgondnok Ür! Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Ha évenkénti beszámolóm alakját és módját most kellene meghatározni, azt javasolnám, hogy egy füzetben bocsássuk közre, legalább 8 nappal a kerületi ülés előtt, a közigazgatási, tanügyi, missziói és az anyagi ügyekről szóló jelentést. Ez mutatná meg az egyházkerület életének képét egységesen és arányos részleteiben. Azonban szeretem a régi szokásokat megtartani, s így most is a járt utat követem: egyházkerületünk különböző életműködéséről a gondos és teljes jelentéseket a tárgysorozatnak megfelelő pontjánál terjesztjük elé, magam pedig egy általános helyzetképben beszámolót adok azokról az eseményekről, programmgondolatokról, szükségekről és eredményekről, amelyek az elmúlt esztendőt jellemzik. Halottak. Személyi ügyek során először a halottainkról emlékezünk. Fejezze ki egyházkerületünk mélyen érzett gyászát ama veszteség fölött, amely az egész nemzetet Gömbös Gyula miniszterelnök elhúnytával érte. Minél nagyobb méretű egyéniség valaki, annál nehezebb közvetlenül halála után helyes képet alkotni róla. Közelállók még nem tudhatják, hogy mi válik az ilyen emberből történelmi eredménnyé, vagy történelmi tanulsággá. De azt minden magyar ember közvetlenül érzi és vallja, hogy Gömbös Gyula nemzedékének legjobb, leghűbb magyarja volt, tiszta szívű, tiszta kezű ember, küldetésében vallásosan hívő. Nagy csalódások elől lépett át az élet csúcsáról a nagyszerű halál fekete ormára, s messzire ellátszó, szimbolikus alakja úgy tünt el a földi lakók könnyfátyolos tekintete elől, mint egy nagyszerű látomás, amely vígasztalt és biztatott azzal, hogy — látszott. Nem gondoltuk volna, hogy az 1936-ik esztendő megfoszt Baltazár Dezső tiszántúli püspöktől, az egyetemes konvent és az országos zsinat lelkészi elnökétől. 1918 január óta alkotmányszerüen is lelkészi vezére volt a magyar református egyháznak. Gondviselésszerűnek valljuk, hogy a XX. század elején a magyar református lelkészek az ő egyéniségének hatására egy táborrá nőttek, s ezzel a
