A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

173 • mán azzal a tényével, hogy önmaga ajánl fel bizonyos összeget kártérítésül, maga is elismeri vagyoni felelősségét. A pesti ref-. egyházmegye tanácsa ezekután az 1934. július 2-án 21. sz. a. kelt határozatával a bírói egyességtől a jóváhagyást megtagadta azzal az indokolással, hogy a presbitérium az ellen tiltakozik. Ez ellen a határozat ellen él most felebbezéssel Szemere Kálmán s igyekszik kimutatni felebbezésében, hogy a megkötött egyesség az egyházközségre előnyös. Ebben az ügyben az egyházkerületi tanács a következőket állapította meg: Ami a presbitériumnak az egyesség érvényessége ellen felhozott alaki kifogásait illeti, azok nyilván nem helytállók. Amikor ugyanis az egyházmegye az alag-dunakeszi-i egyházközség presbitériumát feloszlatta s az egyházközség ügyeinek vezetésére intézőbizottságot rendelt, a presbitérium jogai erre az intézőbizottságra szálltak át. A beszerzett egyházmegyei határozatok szerint ennek az intézőbizottságnak jogköre semmi irányban korlátozva nem volt. Az E. T. I. t.-c. 74. §-ának m) és n) pontjai alapján a vagyonkezelés a presbitérium hatáskörébe tartozván, az intézőbizottságnak joga volt a perek viteléről gondoskodni, joga, sőt kötelessége volt ügyvédet vallani és joga volt bírói egyességet kötni. Ennek az egyességnek érvényét utólag megdönteni azzal, hogy az ügyfél időközben mást gondolt, nem lehet. Helytelen tehát az egyházmegyei határozat, mert nem vizsgálta, hogy az egyesség az egyházközség előnyére szolgál-e, vagy sem s a jóváhagyást pusztán azon az alapon tagadta meg, hogy a presbitérium azt nem fogadta el. Hasonlóképen alaptalan a presbiteri határozatnak az a második indoka, hogy hiányzik az egyházközségi közgyűlés hozzájárulása. Minthogy ugyanis az az ingatlan, melynek birtoka és vételára iránt a perek folytak, az egyházközség telekkönyvi tulajdonát soha sem képezte: az E. T. I. t.-c. 80. §-ának esete itt fenn nem forog. Ami -most már a kérdés érdemi részét illeti, hasonlóképen alaptalan a presbitérium határozatának az az indoka, hogy ilyen kártérítési igényről lemondani nem lehet, mert erre vonatkozó tilalom a törvényben nincs és alaptalan az az indok is, hogy az ily igény elbírálása nem tartozik a polgári bíróság hatáskörébe, mert a polgári bíróság nem ítélkezett a Szemere Kálmán elleni kártérítési igény tárgyában. Mérlegelve ezek után azt, hogy az egyesség folytán az egyházközség milyen áldozatot hoz és annak ellenében milyen vagyoni előnyhöz jut, a következőket kell megállapítanunk: 12*