A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

,180 Az egyházközség kötelezte magát, hogy az ingatlant Kun Tibor dr. birtokába visszabocsájtja. Ez nem áldozat, mert hiszen az ingatlan az egyházközség tulajdona sohasem volt, az egyházközség azért a saját pénzéből soha egy fillért sem fizetett. Az egyházközség lemondott továbbá a Szemere Kálmán ellen ennek főgondnoki tisztségéből folyólag támasztott kártérítési igényéről. Lemondott tehát egy olyan igényről, amely még bírói mérlegelés és megállapítás tárgyát kell, hogy képezze s amely bírósági eljárás eredménye a Szemere Kálmán nyilvánvaló jóhiszeműségére való tekintettel bizonytalan. Ez az igény különben is mindezideig nem konkretizáltatok, tehát úgy lényege, mint összege szerint határozatlan. Ezzel szemben az egyházközség az egyesség folytán a következő vagyoni előnyökben részesül: Elengedtetik neki az a több, mint 16.000.— P, amelyet az ingatlan bére fejében az első 3 évben beszedett. Elengedtetik ugyanezen ingatlannak további 3 évre járó bére. Elengedtetik az egyházközségnek a Szemere Kálmán által Kun Tibor dr.-nak vételárként kifizetett 35.000 P után 6 évre járó s több, mint 10.000 P-t kitevő kamat. Fizetnek továbbá Kun Tibor dr. és Szemere Kálmán az egyházközségnek perköltség címén 2.500.— P-t, az egyházközségnek a Pesti Hazai Első Takarékpénztárnál fennálló tartozásának törlesztésére 3.000.— P-t s elengedték az egyik perben már megítélt 800.— P s a másik perben megítélendő mintegy 1.200.— P perköltséget. Még ezeken kívül az a veszély is fenyegetné az egyházközséget, hogy az ingatlannak, -— amelyet önkényesen átalakított, — az előbbi állapotba való visszaállítását követelnék tőle, ami szintén tekintélyes összegű kiadással járna. Összevetve mindezeket, az egyházkerületi tanács a bírói egyességet az egyházközségre előnyösnek találja és pedig annál is inkább, mert Kun Tibor dr. és Szemere Kálmán részben már jogerős ítéletet kaptak, a második per is már közel áll ahhoz, hgoy az egyesség jóvá nem hagyása esetén abban ítélet hozassék. Annak a lehetősége tehát, hogy az egyházközség az ő kárkövetelésének beszámítását kérje, még a lehetősége is ki van zárva. Ennek folytán, amíg egyrészről az ellenérdekű felek az egyházközséget végrehajtásokkal nyomban megtámadnák, addig másrészről az a veszély is fennforog, hogy amikorra az egyházközségnek Szemere Kálmán elleni követelése behajtásra kerülne, akkorra az már behajtható nem lenne. Mindezek mérlegelése alapján az egyházkerületi tanács a rendelkező rész értelmében határozott.