A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

1935. november 18. — 243—244. 163 egyháznak missziói szervezetté válni, az egyháztagoknak az egyházban hit- és szeretetközösséget alkotni." Az egyházkerület közgyűlés a konvent által felsorolt teendőket tudomásul veszi s azok elvégzésére felhívja az egyházmegyéket és egyházközségeket. 244. Az egyházkerületi közgyűlés 229/1934. sz. a. az esperesek kötelességévé tette, hogy egyházlátogatások alkalmával a presbitériumok figyelmét hívják fel a szektaveszedelemre és tegyék vizsgálat tárgyává, hogy a szekták mennyiben fejtenek ki esetleg nemzetellenes működést. Ezzel kapcsolatban a solti egyházmegye esperese részletes jelentést tesz. E szerint a régebben is ismert szektákon kívül újabban adventisták, pünkösdisták és biblia-kutatók is vannak az egyházmegye területén. Számuk nem nagy, de működésük figyelemreméltó, sőt aggasztó. S ezért az egyházi felsőbbség sürgős közbelépését kéri és szükségesnek tartja az államhatalom figyelmének felhívását. Legfontosabb azonban a szórványok és tanyák népének semmi áldozattól vissza nem riadó lelkigondozása. Ezt a munkát azonban a meglévő munkaerők nem bírják gyökeresenelvégezni, új munkaerők beállítása szükséges, akik kizárólagosan a szórványok és puszták népével foglalkoznának s a felmerülő anyagi szükségletek előteremtéséről az egyetemes egyháznak kellene gondoskodnia. A módszerek tekintetében a hagyományokhoz való ragaszkodást és az új formák elővigyázatos alkalmazását tanácsolja s hangsúlyozza, hogy bibliakörök vezetését csak lelkészekre szabad bízni. Részletes kimutatást csatol az egyházmegye egyházaiban észlelt szektamozgalmakról. A tolnai, solti és a kecskeméti egyházmegye jelenti, hogy az egyházmegye területén seholsem öltött nagyobb mérveket a szekták terjedése s náluk államellenes tanok hirdetése nem volt tapasztalható. Hatásos ellenszervként intenzív lelkigondozást sürget. Az egyházkerületi közgyűlés a solti, tolnai és a kecskeméti egyházmegyék, illetve azok espereseinek jelentését tudomásul veszi. Felhívja a többi egyházmegyét is jelentésének megtételére. Felhívja az egyházmegyék és a presbitériumok figyelmét a tanyák és szórványok népének buzgó gondozására, amire különösen kötelez a szórványokat és a tanyavilágot elsősorban fenyegető szektaveszedelem, de másrészt a szórványok és tanyák népének rohamos számszerű gyarapodása, egyházához való ragaszkodása és a vallás dolgai iránt való érdeklődése. Minden módszer jó, akár régi, akár új, ha az egyhazias és evangéliumi, de különös figyelemmel kell lenni arra, hogy jót akarva, magunk is szektás hajlamok magvait el ne hintsük népünk között. A mi a solti egyházmegye javaslatát illeti, új munkaerők beállítására nézve, utal az egyetemes konvent 110/1935. sz. határozatának d) pontjában foglaltakra, mely szerint azok az egyházközségek, amelyek területén 5 kilóméternél nagyobb távolságban 2000-nél 11*