A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

154 1935. november 18. — 241. vei. Az országos mozgalom súlypontja azonban csakhamar a dunamelléki egyházkerület területére tevődik át, amennyiben Ravasz László dr. püspök — talán a többi egyházkerületek szervezkedését megelőzve — Dunamelléken nagy erővel megindítja a munkálatokat. Ennek kifejezője volt a Kecskeméten április 27-én és 28-án rendezett n

agygyülés, ahol is az egyházmegyék, egyházközségek és női egyházi alakulatok kiküldötteinek nagy tábora előtt az egyházkerület kiváló lelkipásztor-előadói világították meg a nagy elvi kérdéseket. Szeptember hó 23-án az egyházkerület missziói előadói püspök úr elnöklete alatt értekezletet tartottak Budapesten s megvitatták a női munka gyakorlati kérdéseit. Majd pedig Fazekas Lajosné úrnő, az egyetemes konvent által alkalmazott szervező utazó titkár megkezdte munkáját épen egyházkerületünkben, egyházmegyénként látogatva meg az egyházközségeket. E munka folyamatban van. A püspök úr által megadott hangot átvették az egyházmegyék is s az esperesi jelentések várakozással teli hangon foglalkoznak a kérdéssel. Ügy látszik, elől jár e tekintetben a felsőbaranyai egyházmegye, mely szervező gyűléseket tartott s megalakította, a szervezeti szabályzatnak megfelelően, missziói bizottságának női albizottságát. Áttérve az egyházmegyék jelentéseire, a budapesti egyházmegye még mindig panaszkodik a missziói kérdőívekre, mert azok a fővárosi viszonyoknak sok tekintetben nem felelnek meg. Az egyházmegye missziói bizottsága már munkába vette egy új kérdőpontos ívnek a kidolgozását, mely szorosan tartva magát a konventi kérdőpontokhoz, azokat megfelelő módon kiegészíti, illetőleg részletezi s hívatva van mind az egyetemes egyház követelményeit, mind az egyházmegye különleges szükségleteit kielégíteni. Az egyházmegye missziói élete általánosságban ugyanazt a képet mutatja, mint az előző évben. Különösebb szembeszökő változásról nem lehet számot adni. Említésre méltó körülmény mégis, hogy az egyházi élet megérezte az 1934. év őszén Budapesten lefolyt református nagygyűlések és a velük kapcsolatban rendezett kiállítás frissítő hatásait. Két új egyházközség, ú. m. a Belsőlipót- és Terézváros-i és a Budapest-Budahegyvidék-i saját gyülekezeti otthonhoz jutott s ezzel megszabadult a hajléktalanság gátló akadályától, mely missziói munkájának kifejlését bénította. Egyes munkaágakról szólva, kiemelhető a felnőtt férfiak között különböző néven és formában folyó munka és az énekkarok munkája. Mindkét munkaág megérdemli, hogy valamennyi egyházközségben helyet kapjon és végül megtalálja a maga egyházmegyei egységes összefogását. Rámutat a jelentés egy olyan munkaágra is, mely itt-ott már most is jelentkezik, de amelynek elterjesztése és gondosabb ápolása kívánatos volna a jövőben s ez a presbiterek közötti munka, értve rajta a presbitereknek a hivatalos gyűléseken kívül is egy vagy más formában való összegyűjtése, hitükben való nevelését, munkaközösségük erősítését. Egyedül a Baross-téri egyházközség tesz említést annak a munkaágnak érdekében tett intézkedésről, melyet az egyházkerület vezetősége a figyelem előterében igyekszik tartani, t. i. a nők megszervezéséről. Ennek oka nem az, mintha női munka és