A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1935. november 16.

4 1935. november 16. — 8. helyeken tobzódik, ahol olyanok is forgolódnak, akiknek ott semmi helyük sincs. Hogyha ezek a jelenségek fokozódnak, az egész társadalmi életünk megmételyezésére vezethetnek. Azt is szomorúan kell tapasztalnunk, miszerint az önzés egyre több embert kerít hálójába.. Ma, amikor tetemes számban vannak olyanok, akik kenyér után kiáltoznak és éheznek, egyesek vagyonuk szertelen gyarapításában lelik gyönyörűségüket, nem látják be azt, hogy legenyhébben is szólva, legalább is nem illik az, amit cselekszenek. Mindezekkel a jelenségekkel és szomorú kilengésekkel szemben kötelessége a társadalom azon részének, amelyre nem vonatkozik szigorú bírálatom, felemelni tiltakozó szavát és jópéldával előljárni, ezeket a kilengéseket kíméletlenül ostorozni. Legyen nekem megengedve, hogy rövid megnyitó beszédemben még egynéhány észrevételt tegyek. A békediktátumok és így a trianoni embertelen békediktátum békés úton való revíziójának kérdése most már európai kérdéssé vált. Nekünk a revízió kérdését napirenden kell tartanunk mindaddig, amíg be nem következik. Azonban nem minduntalan hangzatos szónoklatokban, hanem úgy, hogy szüntelen gondoljunk reá. Legyen a mi álláspontunk az, ami a nagy francia államférfiúnak, Gambettának az álláspontja volt, aki bizonyára lángolt azért, hogy Elzász-Lotharingia Franciaországhoz visszacsatoltassék. Erre célozva mondá, hogy vannak kérdések, amelyekről nem szabad folytonosan beszélni, de mindig reájuk kell gondolni. Pozitív tudomásom van arról, hogy amint egy — bár megengedem, — jogos szónoklat hangzik el e tekintetben, véreink sanyargatása a szomszédállamokban mind nagyobb méretet ölt. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Ami hazánk külpolitikai helyzetét illeti, megállapítható, hogy barátaink száma a nyugati művelt államokban emelkedik. Nem szólva Olaszországról, amelynek hűséges barátságára számíthatunk, mind Angolországnak, mind Franciaországnak nemcsak magánköreiben, de hivatalos köreiben is szaporodnak barátaink. Most már belátják, hogy Magyarországgal számolni kell és azt is belátják, miszerint Középeurópában megelégedett Magyarország nélkül állandó békesség nem lehet. Természetesen, ez nem találkozik a közvetlen szomszéd államok tetszésével. Ez azonban ne aggasszon bennünket. Az igazság útban van és annak diadala nem fog elmaradni. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! A házassági jog rendezésének kérdése körül nagy mozgalom indult meg. Ebben a kérdésben elgondolásom az, miszerint a házassági jognak, amely állami törvényben van lefektetve, rendben tartását az állam nem adhatja ki a kezéből. A közelmúltban a Kálvin-téri református templom szószékéről elhangzott egy bölcs beszéd, amely azon kívánságnak adott kifejezést, hogy az állam tegye nemzeti ünneppé Szent István napját. Ezt én a magam részéről csak helyeselni tudom és örömmel fogadnám teljesülését. De természetesen, csakis úgy, hogy ennek a napnak meg-