A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.
1935. november 16.
\ 1935. november 16. — 2—3. 5 ünneplése a haza egyetlen polgárának se érintse hitelvi meggyőződéisét. Mert Szent Istvánt mi reformátusok is éppen úgy, mint a római "katholikus testvéreink, nagy királyunknak tartjuk és hálával adózunk neki államalapító intézményeiért. Ezen intézkedéssel sok kellemetlen incidensnek vége vettetnék, amely, valljuk' meg, a felekezeti békesség szempontjából egyenesen nem kívánatos. Ami az államhoz való viszonyunkat illeti, az Istennek hála, kielégítő. Igaz ugyan, hogy a különböző címeken juttatott államsegély — sajnos — nagyon redukálódott, de mert azt tapasztaljuk, hogy a "kormány teljes jóakarattal értékeli munkásságunkat és mert elsősorban hazafiak vagyunk, belátjuk, hogy ennek nem a jóakarat hiánya, de az állam szomorú pénzügyi helyzete az oka. Épen ezért arra kérem a kormányt, bogy amint a pénzügyi helyzet megengedi, állítsa vissza a különböző címeken juttatott államsegélyeknek a mértékét legalább olyan fokra, mint ahogy az a múltban történt. Leszögezem, hogy ez mind kevés, mélyen alatta áll annak, amire jogosan igényt tartunk. Mert higyje el a kormány, hogy anyaszentegyházunk nemcsak egyházi célokat, de nemzeti célokat is szolgál. Meg akarok még emlékezni arról a vezércikkről, amely egyik tekintélyes fővárosi napilapban jelent meg főtiszteletü püspök urunk tollából. Ezzel a vezércikkel a püspök úr a felekezeti békének nagy szolgálatot tett és ezért neki itt hálás köszönetet mondunk. Ennek a "hatása nem maradhat el. Nem feledjük el, hogy római katholikus testvéreinknek velünk együtt egymást megbecsülve, egyetértésben, kezetkézbe téve kell küzdeniök Magyarország feltámadásáért. Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Nagy örömünkre szolgál, miszerint a Kormányzó úr őfőméltósága a mi büszkeségünket, szeretett püspökünket, az első osztályú magyar érdemkereszttel tüntette ki. Ez a kitüntetés mindenesetre elsősorban annak szól, akit ért, de úgy érzem, hogy ez anyaszentegyházunkkal szemben is megtiszteltetés. Végezetül, Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés, arra kérem újólag lelkipásztorainkat, tanítóinkat, egyszóval mindazokat, akik elhívattak azért, hogy a gondjaikra bízottakkal bármilyen elhivatottságban foglalkozzanak, tegyék ezt keresztyéni szeretettel, ernyedetlen buzgósággal és felkérek mindenkit, akit illet, hogy különös gondot fordítsanak a szegények és boldogtalanok gondozására és segítésére. Ezek után Magyarország feltámadásába vetett élő hittel, a jobb jövő reményében, egyházkerületünk 1935. évi közgyűlését megnyitottnak nyilvánítom 1. Egyházkerületi közgyűlésünk a főgondnoki megnyitó beszédet jegyzőkönyvbe iktatja. 3. Lelkészi főjegyző felolvassa a közgyűlés alkotó tagjainak névsorát. Jelen vannak: A) Az egyházmegyék képviseletében: 1. A budapesti egyházmegyéből: Szabó Imre esperes és Kósa Zsigmond egyházmegyei gondnok h., továbbá Patay Pál dr., Hatolkay
