A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

•24 1934. november 17. — 9—10—11. a viharos és a napsugaras égre, s tudja, hogy nevük egy láthatatlan könyvnek közös lapjára van felírva. De nem közös a feleségük, ökrük és szamaruk, nem közös a ruhájuk és a szokásuk, csak a sorsuk, az eszményük és a lelkük. Lám, az ó-porosz unió is elsietett dolog volt, a német egyházi szellem is kezd confessionálissá lenni akkor, amikor a két, illetve három nagy egyházból egy egységes birodalmi egyház lett. Engedjük és segítsük egymást minél teljesebben egyénivé válni, hogy annál jobban szerethessük és szolgálhassuk egymást. Világprotestantizmus Ez a kérdés természetesen visz át a világhelyzet áttekintésére. Az elmúlt évben a protestáns egyházakat a német kérdés foglalkoztatta leginkább. Az angolszász egyházak, a canterbury érsek éppenúgy, mint a skót egyház, a presbiteri világszövetség és az egyetemes keresztyénség ökuménikus tanácsa ismételten is kifejezte komoly aggodalmát, testvéri tiltakozását a német egyház jelenlegi helyzetével és gyakorlatával szemben. Ettől mi sem maradtunk el, mert bár hangsúlyozzuk. hogy a német egyházi helyzetről közvetlen tapasztalásunk nincs, azok, akiket védeni akarnánk, segítségül nem hívnak, akiket oktatni akarnánk, véleményünk iránt nem érdeklődnek: mégis többször kifejeztük azt a meggyőződésünket, hogy Krisztus egyháza az örökkévalóságtól fogva autonóm és abba nem szólhat bele semmiféle idegen hatalom. Az az érzésem, hogy Németország egy még sohasem tapasztalt forradalmon megy keresztül. Ennek négy fővonala találkozik a mai izgalmas csomópontban. Az első vonal a nép élefösztöne, amely a rettenetes versaillesi békében önmaga életét fenyegetve érezte s vele szemben az önfenntartásnak és az életakarásnak hősies visszahatását vitte végbe. Ez a német élni akarás forradalma az ellenséges világtörténelemmel szemben. A másik forradalom egy világnézeti, amelyet a németség, mint istenfélő nép vív meg azzal a bolsevizmussal szemben, amely Istent akarja trónjáról ledönteni s vele együtt mindazt kisöpörni a nemzet életéből, amiért minden komoly nemzet évezredek óta érdemesnek tartja élni. A német lelkiség forradalma volt ez a marxista materializmus ellen. Harmadik forradalmi vonal a szociális, amely rendek, osztályok, rétegek kiváltságai, helyzeti előnyei ellen fordul s az egész német népet, mint egy óriási élő testet úgy kívánja megszervezni, hogy benne mindenki az egésznek egy része legyen; tag, amelynek helyét és jelentőségét tevékenysége jelöli ki; az egésznek ereje fokozza és biztosítja ezt a tevékenységet és ez a tevékenység mindenestől fogva az egésznek egységét és összműködését szolgálja. Negyedik forradalmi vonal volt az egyházi. Az egyház sok apró Landeskirchére széttörve, egység után sóvárgott, azért, mert német evangéliumi egyház. Kellett ez az egység, mert egy az evangélium és egy a németség. Ugyanakkor azonban mély theológiai vagy metafizikai ellentét kezdett feszülni, amely már nem theológiai iskolák szembenállása, hanem magának a német keresztyénségnek egy mély, belső meghasonlása. Nem máról-holnapra támadt,