A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

1934. november 19. — 217—218. 165 lésre kérni tartozik". Általában mellőzendő az a tendencia, hogy a kántor minden szükségéről, bajáról más gondoskodjék. 27. p. Felesleges. Minden módosítás vagy változtatás csak a felsőbb egyházhatóságok jóváhagyásával történhetik. Ha ennek a presbitérium nem tenne eleget, joga van, sőt kötelessége a kántornak ez ellen panaszt emelni. 28. p. Kihagyandó, mert a törvény egyetlen más tisztviselőt sem kötelez arra, hogy valamilyen egyesületnek tagja legyen. 29—30. és 34. p. Kihagyandó, mert a törvény az itt felsorolt kötelességeket sokkal részletesebben és rendszeresebben sorolja fel. 35. p. Az első mondat benne van a törvényben: kihagyandó. Az utolsó mondat mellőzendő: faluhelyen még nem vihető keresztül, városhelyen pedig már többnyire úgy is eltörölte a presbitérium. Egyházkerületi közgyűlésünk a Magyar Ref. Énekvezérek Egyesülete által benyújtott kántori szolgálati szabályzatot azzal terjeszti az egyetemes konventhez, hogy azon a fenti módosítások keresztülvitelét óhajtja. 218. A kecskeméti egyházmegye közgyűlése felterjeszti 26/1934. számú határozatát, mely a tanítók készpénzjárandóságának az illetményhivatal útján való folyósítása ügyében kelt 7210/1934. M. E. rendelettel foglalkozik. Megállapítja az egyházmegyei közgyűlés a kormányrendelet hiányait s azt, hogy ezek miatt nem szolgálhatja megnyugtató módon azt az ügyet, amelyen segíteni akart. Mindamellett figyelemmel kísérendőnek tartja a rendelet gyakorlati hatását s ott, ahol eredményesnek látszanék, igénybevételét ajánlja. Mivel ez a kormányrendelet valóban nagyon fontos lépés a tanítói illetményeknek az állam részéről való biztosítása tekintetében, de egyúttal — magának a kultuszminiszternek a kijelentése szerint is •—- első lépés az államosítás felé: szükségesnek látszik, hogy egyházkerületi közgyűlésünk részletesebben foglalkozzék vele. I. A rendelet hiányosságai: 1. nincs figyelemmel a hátralékos tanítói fizetésekre, amelyek a ref. tanítók összeségénél igen nagy, 2 millió P körüli összeget tesznek s ami miatt a legtöbb érdekelt tanító adósságba merült. 2. nincs tekintettel a tanító terményjárandóságára, egyéb természetbeni javadalmára és szolgálmányaira sem, pedig ezek a gyülekezetek többségét képező közép- és kis egyházakban a tanítói javadalomnak lényeges részét képezik; 3. a készpénzilletményből is csak azt a részt veszi számításba, ami az egyháztól jár s azt nem, amit a község vagy más fenntartó tartoznék fizetni. Tehát még a készpénzilletményt sem biztosítja minden esetben; 4. nem biztosítja a teljes készpénzjárandóságot akkor sem, ha az illetményhivatal javára lekötött iskolai adó kisebb, mint a tanítói készpénzilletmény és a tanítói nyugdíjjárulék együttes évi összege, mert a lekötött összegből először a nyugdíjjárulék számíttatik le s