A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1934-1936.

1934. november 17.

l166 1934. november 19. — 210. készpénzfizetésül csak azt szolgáltatják ki, ami a nyugdíjjárulék levonása után még marad; 5. egyébként pedig nemcsak a tanítókat, de az egyházközségeket is megrövidítheti a rendeletnek az az intézkedése, hogy a tanítói nyugdíjjárulékot akkor is az iskolai adóból számítja le, ha annak a fizetését egészben vagy részben a politikai község vállalta magára.. 6. azokban a gyülekezetekben, amelyek az eleminél magasabb iskolát is tartanak fenn, iskolai költségvetésükbe nemcsak a tanítói, hanem a tanári fizetéseket is felveszik. Ezeken a helyeken meg fog történni, hogy a tanítók teljesen vagy részben megkapják a fizetésüket s ugyanez a tanárok számára nincs biztosítva. 7. sok nehézség és bonyodalom származik az iskolai adó együttes kezelésbe adásából is. Nevezetesen: a) ha az összes iskolai szükséglet vétetik együttes kezelésbe, akkor a tanítói készpénzjárandóságokon felüli összegből — az állami adók hátraléka és az állami adóbevételekhez igazodó megosztási kulcs miatt — jelentékenyen kisebb százalék jut az egyháznak, mint ami valósággal befizettetett. Tehát az egyház ezen az úton hátrányos helyzetbe kerül. De hátrányos helyzetbe kerül azért is, mert ha a biztosabb és jobbfizető adózók adója a tanítói készpénzilletmény fizetésére használtatik fel, mit csinál majd az egyház az iskola dologi szükségleteinek a fedezésével? Ugyanez a helyzet akkor is, ha az összes (egyházi és iskolai) adó vétetik együttes kezelésbe. b) ha pedig az iskolai szükségletből csak az a rész adatik együttes kezelésbe, ami a tanító készpénzjárandóságát képezi, igen körülményes lesz megállapítani ennek a kiszakított résznek a kivetési kulcsát, amit még az a körülmény is komplikál, hogy az illetményhivatar az általa előlegezett összegek fedezésére csak azoknak a híveknek az adóját fogadja el, akiknek állami adójuk is van; 8. tehát az iskolai adó egy részét, a biztosabbik részét szedné a község, másik részét és az egyházi adót szedné az egyház. Könnyű elgondolni, hogy ebből a kétfelé való fizetésből mennyi zavar, méltatlankodás és félreértés származnék. Felvetődik az a kérdés, nem jobb lett volna-e olyan rendeletet kiadni, amely az illetékes hatóságok szigorú kötelességévé tette volna az egyházi adóhátralékoknak idejében és eredményesen való behajtását. így nemcsak az idei, hanem a hátralékos, nemcsak a pénz-, hanem a terményilletmények is biztosíttattak volna, lehetővé vált volna a többi egyházi tisztviselők javadalmának a kiszolgáltatása is, aminek a biztosítása épen olyan állami érdek, mint a tanítói javadalmaké és meg lehetett volna takarítani azt a többletmunkát, ami az egyháznál a körülményes kivetéssel, a községnél a beszedéssel és elszámolással, az illetményhivatalnál az utalványozással jár s meg lehetett volna kímélni az államot a kétségtelen kockázattól, az egyházat pedig a legtöbb esetben előre látható károsodástól. II. A kormányrendelet — kétségtelenül jóhiszeműleg és a segíteniakarás szándékával — iskolai autonómiánkat is érinti és érinteni fogja mindaddig, amíg a tanítói illetmény kiszolgáltatásának a biz-