A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

126 1933. november 20. — 220—221. között különösen a parochusi értekezleteket, ezeket a nem hivatalos, de gyakorlatilag nagy jelentőségű összejöveteleket. Egyes kérdéseknél már nem sok kell ahhoz, hogy intézkedésre is megérett formában napirendre kerülhessenek. Az átmeneti időszak elhúzódása még kevésbbé jelenti azt, hogy az egyes egyházközségekben folyó missziói élet függőben maradt volna. Az egész vonalon állandó erősödés és fejlődés mutatkozik. Csak a sokféle, elágazó, élénk missziói életről pontos adatokban egészen hiteles képet nem lehet adni. A mult évhez képest egy-két örvendetes új fejleményre lehet rámutatni. Az egyik nevezetes jelenség a gyülekezeti diakonisszák munkába állítása az egyházközségek egész sorában, mely erőfeszítésre a szigorúan vett egyházi munka mellett a súlyos gazdasági helyzet késztette az egyházközségeket. A másik fontos jelenség a szeretetotthonok létrehozása. A felsöbaranyai egyházmegye jelentése hálásan említi, hogy a minden tekintetben súlyos elmúlt esztendő nem jelentette a missziói munka csökkenését, sőt bizonyos tekintetben annak emelkedése állapítható meg. Jellemző tünetként említi fel az Országos Református Szeretetszövetség munkájának az egyházmegye területén való örvendetes térhódítását. A gyülekezetek jelentései most már pontosabbak s alkalmasabbak a feldolgozásra. A munka általában megfelelő a konventi munkatervnek. Némi fejlődést mutat az ifjúsági munka, a külmissziói érdeklődés és az egyházközségi missziói bizottságok tevékenysége. A kecskeméti egyházmegye jelentése megállapítja azt, hogy ma már Jászberénytől Kelebiáig nincs olyan hely az egyházmegyében, ahol ne folyna missziói tevékenység. Ez a tevékenység nagyon különböző ugyan a gyülekezetekben, de mindenütt megindult és fejlődőben van. Egyes gyülekezetekben feltalálható mindaz, amit a missziói tevékenység egyházunkban felmutat, de van olyan fiókegyház is, amely a missziói munka terén az első lépéseket teszi. A kiilsösomogyi egyházmegyében az egyházmegye missziói előadója igyekezett a gyülkezeteknek segítségére lenni a munka fejlesztésében s nem rajta mult, hogy felajánlott szolgálatát csak négy egyház vette igénybe. A missziói munkának hathatós eszköze az egyházmegye missziói lapja, „A Mi Újságunk", melyet tizenöt gyülekezetben szívesen fogadtak s felkaroltak. Olcsósága — havonként 10 fillér — alkalmassá teszi a tömeges terjesztésre. A missziói jelentések szerint a szórványmisszió kivételével az egész vonalon emelkedés tapasztalható, mely különösen a bibliaköri munkában szembetűnő. A pesti egyházmegye jelentése szomorúan állapítja meg, hogy a folytonos leszegényedés érezteti hatását a gyülekezeti munkán is s az általános nyomor enyhítése felől való gondoskodás messze túlhaladja a lelkipásztor s a gyülekezet erejét. A belmissziói körzetek munkája s a megtartott konferenciák száma csökkent. Az egyházmegyében kialakult felfogás az, hogy minden körzet, esztendőnként tartson egy presbiteri körzetkonferenciát, egy ifjúsági körzetkonferenciát, egy konferenciát a hívek részére s ezenfelül minden gyüleke-