A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

1933. november 20. — 220. 127 zetnek legyen évenként egy-egy református napja, melyen az egyházközség minden része és szerve foglalkoztatást nyerjen. Egyébként a csendes gyülekezeti munka az egyházak többségében kitartóan folyt s kivételt csak az a néhány egyházközség képez, melyben az egyházmegye kényszere alatt kellett bevezetni a missziói munkát s ez nem is lett más, mint látszatmunka. A solti egyházmegyében a köri értekezletek és csendes-napok lelkészek és segédlelkészek számára jellemzik a mult esztendő missziói munkáját. A tolnai egyházmegyében általában fejlődés mutatkozik a missziói életben. Rámutat a jelentés arra a körülményre, hogy a munkaágak száma emelkedett az egyházmegyében, de a missziói tevékenységbe kevesebb gyülekezeti tag volt bevonható, mint az előző évben. A missziói események közül kiemeli a február 9-én Cecén tartott presbiteri konferenciát, továbbá a Madocsán, Alapon, Cecén és Nagydorogon rendezett gyülekezeti napokat. Öcsényben körzeti ifjúsági találkozó volt a sárközvidéki ifjúság számára. A vértesaljai jelentés is fejlődésről számol be. Az ifjúság között végzett munka és a szeretetmunka emelkedett, ezzel szemben hiányzik a gyermeklátogatás és a konfirmáltak köre, mint missziói munkaeszköz. Az ifjúság között végzett munka és a szeretetmunka •emelkedett, ezzel szemben hiányzik a gyermeklátogatás és a konfirmáltak köre, mint missziói munkaeszköz. Az ifjúsági munka szolgálatában öt vezetőképző kurzus állott, még pedig Tabajdon, Pátkán, Kápolnásnyéken, Bián és Abán. Székesfehérvárott presbiteri konferencia volt 150 résztvevővel. Gárdonyban egyházmegyei missziói napot tartottak lelkészek, tanítók és mintegy 200 egyháztag részvételével. 2. A missziói bizottságok munkája. A missziói bizottságok a gyülekezetekben sok helyen még mindig nincsenek megszervezve s ahol megvannak, ott sem használják fel mindenütt munkájukat a missziói cél érdekében. A presbitériumok sem foglalkoznak olyan fokban missziói kérdésekkel, ahogyan ezt a helyzet s a gyülekezetek lelki állapota megkívánja. Helyesen jegyzi meg a kecskeméti egyházmegye jelentése, hogy a missziói kérdőív ezen kérdésére: hányszor foglalkozott a presbitérium, vagy a missziói bizottság missziói ügyekkel, a válasz legtöbb helyen a leghatározatlanabb. Gyakoriak az ilyen feleletek: több ízben, szükség szerint, csaknem minden ülésen, stb. Vannak olyan válaszok is, amelyek egyáltalában nem a kérdésre felelnek. Szükséges, hogy a misszió nagy kérdését a lelkészek minél többször és minél melegebben tárják a presbitériumok elé. Tapasztalásból állítható, hogy a presbiterek nagyon ritkán változnak át annyira igazi presbiterekké, mint éppen a missziói ügyek tárgyalása közben. Ilyenkor becsülik meg a lelkipásztorok missziói munkáját s értik meg a presbiteri tiszt felemelő voltát. Értékes tevékenységet fejtett ki a solti egyházmegye missziói bizottsága az által, hogy három szakaszban egy év leforgása alatt 23 helyen rendezett gyülekezeti református napokat s jutott ezáltal érintkezésbe 23 gyülkezet minden rétegével. Ki kell emelni itt Nagy Kálmán egyházmegyei missziói előadó munkáját, aki ezen református napokon 178 előadással és szószéki szol-