A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

A Dunamelléki Református Egyházkerület közgyűlésének JEGYZÖKÖNYVE 1933. évi november 18-iki délelőtti ülés, kezdete 10 órakor. 1. A közgyűlés tagjainak buzgó éneklése (XC. Zsoltár 1. v.) után püspök úr a II. Kor. 6:1—10. részének felolvasásával és lélekből fakadó imádsággal emeli a lelkeket Istenhez. 2. Főgondnok úr az alábbi beszéddel nyitja meg az elnökség nevében az egyházkerületi közgyűlést: Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Hálatelt szívvel Isten iránt, hogy az elmúlt esztendőben is átsegített a sok viszontagságon és megpróbáltatáson, amelyből bőven volt részünk, szeretettel köszöntöm a Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlést. Már magában az a tény, hogy az elmúlt esztendő bajait át tudtuk élni, bizalmat kell, hogy öntsön lelkünbe a jövő iránt. Kormányunk mindent elkövet, hogy hazánk hányt-vetett hajóját a háborgó -tengeren biztos révbe vezesse, amiért is köszönettel és elismeréssel tartozunk neki, de annyi akdállyal találkozik, amely nem a kormány mulasztásának a következménye, hanem az egész világ veszedelmes betegségében leli magyarázatát. A magyar kormány a nemzeti egység jegyében lépett a küzdőtérre. Igenis ezt a pártokon felül álló nemzeti egységet meg kell alkotnunk, ha boldogulni akarunk. Ez alatt főképen a lelkiegység létrehozására kell, hogy a fősúlyt fektessük. Fogjon össze politikai pártállásra való tekintet nélkül minden hazáját szerető,magyar, legyen az gazdag, szegény, boldog vagy boldogtalan, dolgozzék minden erejével azon a helyen, amelyre elhivatott, első sorban mindent a nemzetért. Mert nem tudjuk, hogy mit mér reánk még a jövő. így járván el, Istenbe vetett bizodalommal és a beléje vetett rendületlen hittel elfogjuk érni Magyarország feltámadását. Minden társadalmi osztály a kunyhótól fel egészen a palotáig fogjon össze, tekintse egymást testvérnek, nem engedve, hogy lelketlen kufárok éket verjenek közéje, becsülje meg 1-