A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1933. november 18.

4 1933. november 18. — 2—3—4. ó egymást és akkor is, amikor saját létfenntartásáért kell küzdenie mindig a nemzet boldogulása legyen a szeme előtt. Tagadhatatlan, hogy a mai gazdasági válságnak főoka az embertelen trianoni békediktátum. Nézetem szerint mindaddig, amíg a revízió tényleg meg nem indul, a politikai atmoszféra enyhülése nélkül gazdasági együttműködés közvetlen szomszédainkkal majdnem lehetetlenség. E tekintetben mit látunk Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés? Ki gondolta volna csak két évvel ezelőtt, hogy már ma, a trianoni béke revíziója nemcsak a mi kívánságunk, hanem az európai béke biztosításának kérdésévé vált és hogy a müveit nyugat hivatásos közegei, nem is szólva az angol, olasz hathatós támogatásról, még Franciaország részéről is, hirdetik a rajtunk elkövetett embertelenség jóvátételének szükségét. Mi igenis békés úto'n követeljük a békereviziót. Nem nyugszunk addig, amíg célunkat el nem érjük. Épen azért, bár hihetetlen nyonYasztó gazdasági válságban sínylődünk is, mindent el kell követnünk, hogy amennyiben tőlünk függ, elsősorban ezen a bajon segítsünk és fogadjuk el e téren is a felénk nyújtott jobbot, legyünk óvatosak. Nekünk ezért semmiféle politikai áldozatot hoznunk nem szabad, nekünk a békés úton való reviziókérdést mindaddig, amíg célunkat el nem érjük, megalkuvás nélkül folytonosan napirenden kell tartanunk. Bár fájdalmas érzéssel gondolunk idegen járom alatt szenvedő, tőlünk elszakított testvéreinkre, tudva azt, hogy épen ezért még több sanyargatásnak lesznek kitéve a martalócok részéről, akik nem fegyverrel, de álnoksággal szakították el őket szülőhazájuktól, máskép nem cselekedhetünk, mert ezáltal az ő felszabadításuk érdekét is szolgáljuk. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Az elmúlt esztendőben nagy, majdnem pótolhatatlan veszteség érte hazánkat Apponyi Albert gróf elhúnytával. Ő aggkora dacára küzdött mindhalálig külföldön a magyar igazságért. Államférfiaink közül kevés található olyan, aki annyi becsületet szerzett a'magyarnak, mint ő. Sajnos, az isteni gondviselés nem engedte meg neki, hogy megérhesse hazája feltámadását. Kegyelettel adózom e helyről emlékének. A,gazdasági válság nyomasztó voltát egyházkerületünk is súlyosan érzi. Nagy fejtörést okoz, hogy miképen tudjuk az egyházkerületet ebből a válságos helyzetből kivezetni. Bízom azonban abban,, hogy meg fogjuk ennek módját találni, mert meg kell, hogy találjuk. Erre legelőször, ajánlom a takarékosságot és a túlságos optimizmus mellőzését. Ezt mindenkinek, akinek része van az egyház igazgatásában, lelkére kötöm. Örüljünk annak, ha azokat az intézményeinket, amelyeket itt-ott: túlságosban optimisztikus szemüvegen nézve a világot, megalkottunk, fenn tudjuk tartani. Csak azt csináljuk, ami elkerülhetetlenül okvetlenül szükséges. Minden olyan kiadást azonban, amely nem okvetlenül szükséges, bár jó lenne, ha megtehetnők, halasszuk jobb időre. Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! Köztudomású, miszerint a felekezeti fanítók és így a mi tanítóink is a legsúlyosabb anyagi