A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1932. november 19.

129 nem volt változás. A munka dicséretes kitartással és eredménnyel folyik a nehéz viszonyok között is. A tolnai egyházmegyének 18 anyaegyházában 96 szórvány van 2044 lélekszámmal és 308 tanköteles gyermekkel. Konfirmált 58 gyermek és felnőtt. Áttérők száma 6, kitérőké 8, javunkra 4, kárunkra 3 reverzális jött létre. A szórványok lejki gondozását illetőleg ismétli a jelentés az előző évinek azt a megállapítását, hogy szórványban élő híveik lelkigondozása még mindig rendezetlen, mert az anyagi feltételek hiányoznak. Szórványgondozás céljára az anyaegyházak alig fordítottak valamit. A szórványgondozásra saját pénztárából csak 2 gyülekezet áldozott mindössze 86 pengőt, az előző évi 350 pengővel szemben. Más forrásból 755 pengő fordíttatott erre a célra, legnagyobb részben a községektől nyert fuvar alakjában. A vértesaljai egyházmegye jelentése megemlékezik arról a körülményről, hoigy ezelőft 40 esztendővel, vagyis 1892. augusztus havában tartott egyházmegyei közgyűlés mondotta ki, hogy „a vértesaljai egyházmegye területén lévő szórványokban a lelkigondozás hatályosabb teljesíthetése s különösen a tankötelesek vallásos oktatásáról való gondoskodás céljából egyházmegyei missziói bizottság alakíttátik." A missziói bizottság már akkor három irányban látta szükségesnek a munkát elkezdeni és folytatni, úgy mint vallásoktatás, istentisztelettartás, továbbá a hívek felkeresése s közöttük vallásos olvasmányok kiosztása által éreztetni velük vallásunk vigasztaló erejét. A szórványok lelki gondozásának felvételével Vértesalja az elsők között volt s az egyházmegye úgy érzi, hogy ez a muít kötelezi arra, hogy a szórványok ügyét a jövőben még fokozottabb áldozattal és éberséggel végezze. Az elmúlt munkaévről 19 egyház küldött jelentést, melyből kitűnik, hogy általában fejlődött a munka. A jelentések 99 szórványról és két leány egyházról szólnak 4706 lélekkel (előző évben 4515) 2—20 km. távolságban az anyaegyházaktól. A lélekszámra vonatkozó adat nem pontos, amennyiben két egyház nem tüntet fel lélekszámot. Pedig nagyon fontos a gondos számbavétel, kitűnik ez abból a példából is, hogy míg egyik jelentés szerint régebben az anyaegyház szórványaiban csak csekély számú cselédség volt, addig most a számbavétel után a jelentés 69 lélekről ad számot 15 tankötelessel. Istentiszteletet tartott 11 lelkész 151 alkalommal, ebből 57 úrvacsoiraosztással kapcsollatos istentisztelet volt. Legtöbbet tartott Sárbogárd. Kitért 4, áttért 2, reverzális javunkra 13, kárunkra 21. Ezen a téren, sajnos, eddig csak veszteségről lehet számot adni, ami ismerve a szórványbeliek óriási kísértését és függő helyzetét, nem is csodálható. A jelentés azonban reméli, hogy a nagy gonddal folytatott hitoktatás ezt a kedvezőtlen arányt is meg fogja változtatni. A befolyt adó és adakozás mennyisége nem lehet biztos mérője sem a végzett munka lelkiismeretességének, sem a szórványok hitbuzgóságának, mert szórványokban lakó híveink annyira szegénysorsúak, hogy még gyermekeik vallástani és énekes könyvéről sem tudnak gondoskodni. A tankötelesek száma 758 (előző évben 691), akik 9