A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

48 sát, mely a magyar állam kétségbevont törvényeinek fönnállását és épségét továbbra is bizonyítja és megerősíti." A pesti egyházmegye közgyűlése 46/1931. számú határozatában sajnálattal vett tudomást arról, „hogy a római katholikus egyház hazánknak ezt a szomorú, nehéz helyzetét alkalmasnak látta arra, hogy egyházjogának házassági rendelkezéseit a maga szigorúságában érvényesítse." Az egyházmegye kifejezést ad annak a meggyőződésének is, „hogy ez a rendelkezés a felekezeti viszony megrontásában igen tevékenyen közreműöködik, mikor pedig az állam törvényei által érvényesnek kijelentett intézményt érvénytelennek tartja és hirdeti, a törvény erejét rontja és a benne való bizodalmat erőtleníti, ami igen kártkonyan hathatJ" Egyházkerületi közgyűlésünk a maga részéről is csatlakozik a pesti egyházmegye határozatához és a szükséges teendők megtétele céljából a rákospalota—óvárosi presbitérium kérelmét fölterjeszti az egyetemes konventhez. 34. Az Országos Református Theológus Szövetségnek 1931. június hó 28-án Tatán tartott közgyűlése azzal a kérelemmel fordul a dunamelléki, dunántúli és tiszáninneni egyházkerületek közgyűléseihez, hogy mivel ezekben a kerületekben több olyan nagyobb gyülekezet van, amelynek a lélekszáma meghaladja az ezret és amely mégsem fogad legátust, hasson oda, hogy minden ilyen gyülekezet köteles legyen legátust fogadni és ezzel a theológusok mai nehéz anyagi helyzetén segíteni. Egyházkerületi közgyűlésünk őszinte örömmel látná, ha minden nagyobb gyülekezetünk követné egyházunknak azt az immár másfélszázados múltra visszatekintő szép szokását, hogy a theológus ifjúságot a nagyobb ünnepek alkalmával legátusul fogadja s ezzel egyfelől alkalmat ad nékik a szószéki szent szolgálatban való gyakorlat növelésére, másfelől hathatós segítségükre siet anyagi nehézségeik leküzdésében, kötelezőleg azonban ezt nem rendelheti el. 35. A balassagyarmati református és ág. h. ev. egyházközségek presbitériumai 1929-ben mozgalmat indítottak aziránt, hogy a két testvéregyház közt megegyezés jöjjön létre az áttérések és a reverzálisok tekintetében. Balassagyarmaton minden évben kétszer összeül az úgynevezett „közös presbitérium" és foglalkozik a protestantizmust érintő problémákkal. Az 1929. évi első közös gyűlésen elhatározták, hogy egymástól áttérőt és reverzálist nem vesznek, ilyesmire senkit se kapacitálnak, ha mégis, a kényszerítő körülmények hatása miatt, szüskég volna erre, a közös presbitérium határoz, természetesen kivételt képeznek az egyházi törvények idevonatkozó rendelkezései. A nógrádi evangélikus egyházmegye ezt a megállapodást jóváhagyta és országos állásfoglalás szempontjából fölterjesztette a dunáninenni evangélikus egyházkerület közgyűlésére és az evangélikus