A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

47 Egyházkerületi közgyűlésünk bármily örömmel látja is a Pesti Református Egyházmegyei Tanítóegylet áldásos működését, amely most tanító- és gyámegyesületté kívánja nevét változtatni, nem járulhat hozzá a módosított alapszabályok ama rendelkezéséhez, hogy — a régi alapszabályok 4. pontjától eltérően — az új alapszabályok 4. §-a szerint a tanító- és gyámegyesületnek kötelezett rendes tagja legyen az egyházmegye kebelében működő minden férfi- és nőtanító, mert az egyházi törvényeinkben megszabott szervezeteken kívül senkisem kötelezhető valamely egyesület tagságára, bármily nemes célokat szolgáljon is az. Nem járulhat hozzá ahhoz az új rendelkezéshez sem, amelyről az új alapszabály 14. §-a szól, hogy „akik tagdíjaikat rendesen nem fizetik be, a 8. §. 3. bekezdése szerint, azoktól az egyházmegyei felsőbbség útján szedendő be a tagdíj és egyéb járulékok." 32. A külsősomogyi egyházmegye közgyűlése 29/1931. számú határozatával megerősítés végett fölterjeszti a lelkészek szabadságolását és betegség esetén való helyettesítését szabályozó rendeletét, amelyet addig kíván érvényben tartani, amíg a zsinat másképen nem rendelkezik. Egyházkerületi közgyűlésünk a külsősomogyi egyházmegyének a lelkészek szabadságolását és betegség esetén való helyettesítését szabályozó rendeletét megerősíti azzal, hogy az addig marad hatályban, amíg egyházkerületi közgyűlésünk új egyházi törvényeink életbelépése után ezeket a kérdéseket az egyházkerületre kiterjedő szabályrendelettel nem rendezi. 33. A rákospalota—óvárosi egyházközség presbitériuma 1931. évi április hó 25-én tartott ülésén megdöbbenéssel vette tudomásul, „hogy Magyarország összes római katholikus templomaiban kihirdették és rendkívül éles hangú magyarázattal kísérték azt a pápai rendelkezést, amely a nem római katholikus templomokban egyházi esküvel szentesített, valamint a csupán polgárilag megkötött vegyes házasságokat a római katholikus egyház által érvénytelennek és így bűnös együttélésnek (ágyasságnak) nyilvánította." Az egyháztanács kimondotta, hogy „ezen pápai körirat kihirdetése a magyar állam érvényben lévő és fundamentális törvényeinek nyílt megtagadása, mely alkalmas arra, hogy az állam minden polgárában megingassa a törvények tiszteletét, vagy megérlelje Magyarország közönségében azt a meggyőződést, hogy az állam törvényeinél magasabbrendű törvényeink is vannak, amiknek kedvéért emezeket mellőzni lehet, sőt mellőzni kötelesség." A presbitérium kimondotta, hogy fölkéri az egyházmegye közgyűlését, miszerint ezzel a kérdéssel foglalkozzék s írjon föl az egyházkerület és az egyetemes konvent útján a magyar kormányhoz, szükség esetén pedig forduljon az országgyűléshez és „kérje olyan kormánynyilatkozat, vagy olyan törvénycikk kibocsátá-