A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

15 A másik százéves dátum Kazinczyt ünnepli és a széphalmi •sírra tétet velünk egy babérágat. Volt idő, mikor ő volt a magyar lelki tavasz atyja és hőse. Befagyott, csak itt-ott olvadó csalitokon előhúzózkodó Pán, akinek az egész rengeteget fel kellett ébresztenie. Ő volt egy időben ezen a földön az európaiság Arbiterje, ki fejedelmi sátort vont egy tőzeg dombra, s úgy országolt ott, mint kései utódai az izlés királyi palotájában. Ő volt a félig vak gyémánt köszörűs, a horpadt mellű és örök napszámos, ki sötét odúban készít királyi solitaireket a magyar nyelv mesebeli gyémántjából. Választékos és finnyás, pallérozott és manéros, rokokó és mégis szinte mythikus hős, az európaiság vakmerő lovagja és az izlés nagy forradalmára. Nem volt orthodox, még egyházában sem; szűk volt neki minden korlát, még a felekezeti is s bár sokszor ellene mond a protestantizmusnak: a felvilágosodottság protestantizmusának nemzeti kulturhőse. Mindig az ébresztő, mindig az ihlető, az első vizionárius és a magvető, mint a magyar protestantizmus, amelynek dicsősége és tragikuma a Pygmalion-csók: Pygmalion belehal, de a kövek élnek. Ez év október 31-én volt ötven esztendeje a debreceni zsinat megnyitásának. Országos zsinatunk kellő formában megemlékezett erről a napról. Illik azonban, hogy mi is megemlékezzünk és üdvözöljük Dókus Ernőt, az egyetlen élő kapcsot a debreceni és a IV. budapesti zsinat között. A felsőzempléni egyházmegye fiatal aljegyzőjétől a magyar református egyház agg fővezéréig terjedő időben nagy darab egyháztörténelem helyezkedik el. Kétségtelenül a legérdekesebb és a legjelentősebb korszakok egyike. Ha fellapozzuk a régi írásokat és látjuk, micsoda tanács- és programmtalanság uralkodott a 80-as évek elején; milyen távol állottak theológiailag, egyházpolitikai és gyakorlati módszerek tekintetében a különböző egyházkerületek és gyülekezetek; mennyire nem volt közös lelkipásztori ideál, mennyire nem volt reprezentáló típus és mennyire nem volt egységes öntudat és egységes programm az egyházban, szinte elbámulunk, hogy már ennyire vagyunk. Megható látni, hogy a kor legjelesebb elméi mennyire féltek a zsinattól, mint valami veszedelemtől. Megelégedtek azzal, hogy a törvényalkotás a kerületekben folyjon, a konvent egy állandó bizottság legyen, hatósági jogosítványok nélkül. Török Pál milyen Cassandra jóslattal és konok resistenciával harcol a zsinat ellen s még az utolsó pillanatban is citálja a régi latin verset: Quid synodus? — nodus; patrum chorus integer — aeger, Conventus — ventus; glória: stramen. Amen. Rettentő a távolság Somogy és Sepsi, Újvidék és Kassa között. Mindenik zsinati atya meg volt győződve, hogy ha theologiai kérdést kezdenének tárgyalni, egyszerre lángba borulna a házuk és a legteljesebb ellentétbe kerülnének. Attól féltek, hogy az Erdéllyel való unió megöli a magyar kálvinizmust a beléje kerülő consistoriális