A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.
1931. november 14.
16 kovásszal s mégis megcsinálták az uniót, főképen nemzeti indítékból,, „Elfogadom az egyesülést", mondotta Dobos János, ,,ha belehalok is." Ugyanakkor egy kis csoport lelkész összejött Debrecenben, s a hivatalos egyház által tudomásul sem vett és egyáltalán meg nem értett reformok fölött tárgyalt. Azt mondták, hogy jó volna legalább havonta egyszer a gyermekeknek istentiszteletet tartani, legalább megkísérelni a hivek házanként való látogatását, óhajtandó volna, hogy a konfirmációi oktatást a lelkészek vegyék kezükbe és kísérletezni kellene vallásos estélyek tartásával. Ez volt a missziói gondolat első megrezdülése a magyar református egyház méhében. Panaszolnak a zsinati felszólalók, hogy egy év alatt 20—30 egyház kéri a leányegyházzá való nyilvánítását, mert nem birja el a terheket. Közben pedig egy évben csak a Dunamelléken Török Pál kezeihez 170.000 osztrák értékű forint gyül be perselypénzből, adományból és szorgalmi jövedelemből. Egyfelől rettentő pusztulások, másfelől nagyszerű bőség és megduzzadt erők. Ezzel szemben nézzük meg, hogy mennyit haladt a református egyház 50 esztendő alatt a maga belső kikristályosodásában; immár ötödik zsinatában minden ellentét mellett is mennyire közelednek egymáshoz a ma uralkodó lelkipásztori eszmények; theológiailag mennyit tisztult és forrott már a magyar református egyház tudományos gondolkozása; mennyire jelentéktelenné váltak a helyi jogszokások, a törvény egységes és érvényes rendelkezései mellett; mit tett a közalap a romok megépítésére és új alkotások fundamentumának a megvetésére; mennyit fejlődött a diaspora misszió, kialakult a vallástanítási rendszerünk. Ma már lehet arról beszélni, hogy van egységes gyülekezeti munka, amelyik még nem ment ugyan át mindenki vérébe, de már a református egyház minden komoly vezető embere az alapfogalmakra és az alapmódozatokra nézve egyetért. Egységes az énekes könyvünk, egységes a liturgiánk, egységes a tanügyünk, egységesen fejlődik a misszió ügyünk és a magyar református egyháznak nagy vonásaiban egységes a programmja. Mindez az elmúlt 50 esztendőnek a munkája. Bár széttört az egész magyarságra vonatkozó érvénye, mert ma rajtunk kívül ugyanaz a magyar reformátusság négy más ország kebelében egymástól függetlenül szervezkedik: a kis magyar református egyház egysége a háború után még erősebbé vált. Bár programmjában sok a revízió alá veendő pont, mégis a debreceni zsinat a magyar református egyház egységének és belső alkatának megteremtésében nagyobb és döntőbb kezdet volt, mint bármely más zsinat eddigelé, talán csak a nagy hitvallást szerkesztő zsinatokat véve ki. Amit Gelei Katona István a keleti kis Magyarország számára, a szatmárnémetii zsinaton csinált meg, azt vitte végbe teljesebb eredménnyel az egész magyar református egyházra nézve a debreceni zsinat. Mindez arra biztat, hogy a magyar református egyház belső programmjának állandó készítése és állandó revíziója a legfontosabb és legmagasabb rendű munka egyházunk életében,,
