A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1931. november 14.

lt kész, akiknek művét, szolgálatát és eredményeit egymástól nem lehet elválasztani. Ma már csak ők tudják, hogy egyik mennyire segítette a másikat, egyiknek a terhe mennyire volt az a másiknak is. Mi csak azt tudjuk, hogy a kecskeméti egyházat nélkülök, közülük egyiket a másik nélkül elképzelni sem tudjuk. Dr. Hetessy Kálmán a Horthy Miklós tanítónőképző és internátusa megépítésével, Muraközy Gyula a Kerkápoly—Bodor szeretetház létesítésével szolgálta meg ezt a kitüntetést. De maga a munka, amit végeztek több és nagyobb, mint amit földi szem lát és földi jel felékesíthet: Nagyszerű és zárt fejezet a magyar református egyház elmúlt fél emberöltőjéből. — Egy soha eléggé nem áldható név jussán említem meg itt azt, hogy ugyancsak a kecskeméti Kerkápoly—Bodor szeretetház megépítése körül kiváló érdemeiért a Kormányzó Úr teljes elismerésével tüntette ki Sulkowsky Viktorné hercegasszonyt, boldog emlékezetű Szilassy Aladárnak kedves Paula leányát, kit szeretettel és büszkeséggel köszöntünk innen is. Benedek Zsolt tanácsbíránk, konventi előadói minőségében, különösen pedig a lezajlott zsinat alkalmából végzett rendkívüli szolgálatának elismeréséül nyert a legmagasabb helyről dicséretet, mi pedig ismételjük előtte a vele való dicsekedésnek és az érette való hálaadásnak meleg szavait. Köszöntjük Benedek Sándor tolnai, Huszár Dezső vértesaljai és Kálmán Jenő külsősomogyi gondnokokat, gondnoki szolgálatuk 10 éves jubileumán. Kerületünk új tanácsbíráit, Szigethy Károly lápafői és Halász Imre gordisai lelkész urakat, dr. Pataky Tibor miniszteri tanácsos urat szívből köszöntöm és jelentem, hogy megválasztatásuknak jóváhagyása és eskütételük külön pontban tüzetett napirendre. Nagy dátumok. Az elmúlt esztendő nagy dátumok emlékezetét idézte fel a hazai és egyetemes protestantizmus történetéből egyaránt. Alapításának négyszáz éves évfordulóját ülte két főiskola: a pápai, szeptember hó 7-én és a sárospataki, október 1-én. A pápai főiskola a dunántúli kálvinizmus közepén virult, az ellenreformáció legsúlyosabb próbái között. Láthatatlan és talajmozdító erők leginkább körülötte tépték meg, zilálták széjjel és keverték össze a református anyaszentegyházat. Legnagyobb atmospherikus nyomás alatt ez az iskola élt, bár sokszor nem vette észre, mint ahogy a légnyomást nem szoktuk észrevenni. Emiatt lett csendesebb, szótalanabb, alázatosabb, de talán szent konokságában szívósabb, mint bármely más iskola. Nő a pálma, ha követ raknak reá, hihetetlen mélységbe nyul a gyökere, ha elvonulnak tőle a vizek, még arra is képes, hogy átváltozzék: igénytelen és kipusztíthatatlan liciommá, ha kövessé válik a talaj, vagy száraz csipkebokorrá, mely tüzet fog, hősöket inspirál, kijelentéseket ad a világnak, s mikor azt hiszik, hogy egy nagyszerű múltnak a fejfája, akkor jelennek meg rajta az új tavasznak új virágai. A pataki főiskola a szabadságnak, a lelki aggressivitásnak volt a szellemi sas-