A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1930-1933.

1930. november 22.

151 hercegi uradalom iskolájában nem engedélyezték az istentiszteletet, de ez a nehézség megszűnik, mert az iskola községivé változik. Dunavecse rendszeres munkát végez, Érsekcsanád szervező munkával van elfoglalva. Kalocsa Homokményen új szórványközpontot létesített, a gyülekezet a lelkész számára kerékpárt vett. Kiskunlacházza újabb 100 lelket vont be a munkába. Solt viszont kocsit vásárolt a szórványgondozás céljaira. A többi szórvány is megfelelő gondozásban részesült anyaegyháza részéről. Az egyházmegyében 68 szórványban és tanyaközponton 6123 lélek tartatott nyilván. Istentisztelet volt 624, úrvacsoraosztás 96. A mult évben 38 állami és községi iskolában 930, az idén 33 ilyen iskolában 1016 gyermek nyert hitoktatást; tavaly 7 más vallású iskolában 16, az idén 11 ilyenben 50 gyermek. Szórvány misszióra fordíttatott 5424 pengő 42 fillér. Az összes jelentések nem a szekták, inkább a klerikálizmus agresszivitásáról számolnak be. A tolnai egyházmegyében 8 egyház küldött szórványmissziói jelentést. Dunaföldvárnak leküzdhetetlen nehézséget okoz legnagyobb szórványának, Barcsnak gondozása. Fuvar vagy fuvarköltség nem áll rendelkezésre s hiába várja az iskolához ref. tanító kinevezését. A kölesdi lelkész gyalog látogatja a 4 km.-nyire levő Borjádot. Nagypali a marózai szórványgondozást az evangélikusoktól átvette. Nagydorog, Bonyhád az eszközök hiánya miatt panaszkodik. Váralja szórványai nem érzik, hogy az egyháznak mostohái volnának. A többi szórványokban részint a róm. katholikusok, részint a szekták tizedelik híveinket. A nem, vagy rosszul gondozott szórványok sebek, melyeken vérzik egyházunk. Nem szabad csak mástól várni a segítséget, az anyaegyházakhoz legközelebb állanak a szórványok; hozzák meg áldozataikat érdekükben. 1. Az egyházkerületi közgyűlés tudomásul veszi a gyülekezetekben folyó missziói munkákról szóló jelentést. Felhívja a presbitériumokat és a lelkipásztorokat, hogy az idők komolyságához illő hűséggel és engedelmességgel teljesítsék a miszsziói parancsot. Építsék ki a missziói munka szerveit és azokat töltsék meg nemes tartalommal. Igazodjanak munkájukban a konventi programmhoz, hogy lelki hadviselésünket ne a tervszerütlenség, hanem a céltudatosság és fegyelem jellemezze és ezáltal is biztosítsuk a nagyobb sikert. 2. Különösen felhívja a gyülekezetek figyelmét az evangélium ama parancsának teljesítésére: Egymás terhét hordozzátok és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét! A krisztusi könyörülettől indíttatva, a gyülekezetek járjanak elől a jelen való világ sebeinek gyógyításában. Neveljék a híveket maguk megtagadására és a másokon való segítés készségére. 3. Örömmel üdvözli a diakonisszák megjelenését a gyülekezeti életben. Ebben az őskeresztyénség gyülekezeti típusához való közeledést lát és a megszentelt életű diakonissza szolgálatához a gyülekezetben sok reménységet fűz. A nagyobb gyü-