A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

36 mátusok hitének s ebből kifolyóan magyarságának megtartására. Ennek az áldozatnak is be kell látnunk nemességét, nagyságát és önzetlenségét; mert azt az úgyis bekövetkező célt, hogy az amerikai magyarság az ottani óriási nemzeti kulturában felszívódjék, e segítség nélkül hamarabb el lehetne érni. Minden áldozat tehát, melyet a Reformed Church hoz, önzetlen azért, mert Isten-országát és a magyar ügyet szolgálja saját politikai és nemzeti haszna ellenére, illetve annak eltolásával. Meg kell állapítanom azt is, hogy a munka kemény és tragikusan komoly. A bevándorlási kvótának háború utáni megszorítása egészen új helyzetet teremtett az ottani magyarság számára. Új erővel nem frissülhet fel, haza nem jön, mert az életszínvonal rettentő különbsége miatt ottani jólétét az itteni helyzettel nem cseréli fel. Ennélfogva idő kérdése, hogy a 120 milliós egynyelvű nemzet hihetetlen ereje felszívja és áthasonítsa a magyar vért. Tehát az ottani magyarság sorsa meg van pecsételve, csak az a v kérdés, melyik gyülekezet meddig állja? Lelkészeink egy olvadó . jégtáblán próbálnak virágos kertet ültetni és házat építeni; ez adja munkájuk tragikus komolyságát. Nehézzé teszi a munkát az, hogy az egyházat semmi más erő sem tartja össze, mint a lelkipásztori munka személyes vonzóereje. Ez azt jelenti, hogy a lelkésznek és családjának mindennapi idegfeszítő szolgálatára van szükség, hogy a gyülekezet szét ne hulljon. Ez a .veszedelem pedig állandóan fenyeget. Nemcsak az erős szociális és gazdasági hullámverés miatt — hiszen egy gyár elköltözése 1—200.000 ember elvándorlását vonja maga után; egy-egy nagy városban utcarészek, sőt negyedek meghalnak, vagy elköltöznek, például a szénkrizis egész járásokat ítél halálra s így kimosódik a templom mellől a gyülekezet; hanem azért is, mert a lelkész saját személyes munkáját nagy kísértések fenyegetik s a centrifugális erőt a különböző versenyegyházak vonzása fokozza. A száz református lelkész nagyobb területen van szétszórva, mint Európa; minden őrálló rettentő árvaságban él; nincs egységbe fogó felsőség; felülről adott programm és parancs, fegyelem vagy védelem. Bár az ottani lelkészek fizetése — átszámítva — magasabb, mint az itteni, azért a lelkész s a hivatalnok életszínvonala alig éri el egy közepes gyári munkásét. A pásztorok gyorsan változnak, a gyülekezetnek nincs kialakult hagyománya, történelmi egyénisége mindig minden lehet, jó is, rossz is egyaránt. Legnehezebb feladata az amerikai református egyháznak a második nemzedék megtartása. A nyári