A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

35 házakhoz tartozott, egy egészen különálló volt, a többi a Ref. Church-be tagozódott, akár a magyar, akár az amerikai egyházmegyék útján. Ebben az 50 gyülekezetben 46 istentiszteleten szolgáltam prédikációval, 16 esetben végeztem agendális funkciót, tartottam 47 adhortációt, 15 előadást és 9 konferenciai beszédet; 10—12-őt angol nyelven, a többit magyarul. A legtöbb helyen meglátogattam a nyári, vagy a vasárnapi iskolát, részt vettem a nőegylet, az ifjúság, vagy valami missziói szerv közgyűlésén. Amerikai szokás szerint istentisztelet, vagy összejövetel után az összes jelenlevőket bemutatták s azokkal mind kezet szorítottam. Ez a munka területileg Északamerikának csak igen kis részébe szorítkozott, de a bejárt terület mégis jóval nagyobb, mint a német birodalom, vagy a volt osztrák-magyar monarchia területe. Az egyes gyülekezetek mindenütt nagy szeretettel és meg nem köszönhető szívességgel fogadtak; az érdekelt egyházi közületek közül hivatalosan is kitüntető megbecsüléssel a Reformed Church of U. S. fogadott, melynek feje: Dr. Schae,ffer Károly egyházi elnök úr több gyülekezet meglátogatásában velem együtt vett részt és velem együtt szolgált; ennek az egyháznak tulajdona a lancasteri Franklin-Marshall főiskola, mely a tőle telhető legmagasabb kitüntetéssel, az LL. D. fokozattal is megajándékozott s olyan megbecsülésben részesített, aminő magyar református embernek ez egyház részéről még sohasem járt ki. Óhajtanám, hogy a Dunamelléki egyházkerület, melyre az én igénytelen személyemen keresztül ez a rokonszenv maradék nélkül visszahárul, a Reformed Church in U. S.. elnökének: Schaeffer Károly úrnak, továbbá a lancasteri főiskola elnökének: Dr. Richards professzor úrnak és a rektorának: Dr. Apple professzor úrnak, valamint a daytoni theol. főiskola igazgatójának Dr. Leich professzor úrnak köszönetét és rokonérzését jegyzőkönyvi határozatban is fejezze ki. Meg kell állapítanom azt, hogy az amerikai egyházi munka méreteinél és nehézségeinél fogva egyike a legfontosabbaknak a diaspora-magyarság és a magyar kálvinizmus életében. Az a 101 gyülekezet, ugyanannyi lelkész és nyári iskola, ezernél több presbyter, a Lelkészegyesület és munkája, a Református Szövetség, a ligonieri árvaház olyan szellemi és fizikai munkát jelent és olyan gazdasági erőt fordít istenországa és a magyar református ügy céljaira, ami idehaza tiszteletet és elismerést érdemel. Maga a Reformed Church eddig már körülbelül félmillió dollárt, évenként 40—50.000 dollárt fordított és fordít az amerikai magyar refor3*