A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

33 akarunk csinálni, amely minden egyház igaz érdekét a másik sérelme nélkül a nemzet főjavának parancsoló elve alapján kivánja szolgálni. Tehát azt várjuk és azt akarjuk, hogy ezt minden jó magyar hazafi, bármely felekezethez tartozzék, magáévá tegye és annak követése által a jog, törvény és igazság nagy ügyét szolgálja. Alaptörvényeink erre vonatkozóan döntően határoztak, csak e törvények becsületes és hű végrehajtásáról van szó: az egyenlőség és viszonosság érvényesüléséről, a jogok és kötelességek egész mezején. Éppen azért ellene vagyunk minden olyan törekvésnek — akár öntudatos, akár öntudatlan, — amely egyik egyháznak akár hagyományok, akár a numerikus többség, vagy hatalmi aspirációk alapján államegyházzá való átfejlesztését célozza. Nem is elsősorban a magunk, hanem a nemzet szempontjából. Mi igyis-úgyis kisebbségi egyház vagyunk, s a kálvinizmus meg tud élni Olasz-, Francia- vagy akár Spanyolországban is. Hanem azért, mert nemzetünknek századok során megszerzett erkölcsi javait: lelki épségét és belső szabadságát féltjük attól, hogy bármely egyház benne államegyházzá váljék. Az államegyház typusában mi féltjük az államot az egyháztól, s az egyházat az államtól. Éppen ezért aggasztó jelenségnek tartunk minden olyan tünetet, midőn az állam anyagi erői törvényhozási közbevettetés nélkül, észrevétlenül átömlenek az egyház csatornáiba; midőn állami funkciókat minden felelős és tételes intézkedés nélkül egyházi szervezetek, intézmények végeznek el; midőn az autonóm élet terén egyházi szempontok és felekezeti érdekek érvényesülnek; midőn az állam szuverénitása elméletben vagy gyakorlatban kénytelen meghajolni egy külön politikai szuverénitás heteronómiája előtt. Rá kell mutatnunk arra is, hogy a számarány elve jogbiztosíték akkor, ha a természetszerűen védekező kisebbség alkalmazza minimális igényeinek biztosítására, de numerus clausus akkor, ha a többség alkalmazza a kisebbségi egyedek ellen. Követeljük az egyház és állam elvi megkülönböztetését, hogy a gyakorlati segítés és cooperatio egyenlő elvek alapján zavartalanul keresztülvihető legyen. E kérdésekben a magyar protestáns egyházpolitika sohasem alkudhatik meg és sohasem lanyhulhat meg, mert a jog és igazság drágább, mint a béke, a nyugalom és a kényelem. De viszont nekünk tudnunk kell, hogy ilyen egyházpolitikát csak akkor tudunk érvényesíteni, ha egyházunk belső életképessége, spirituális ereje és morális súlya a lehető legnagyobb. Az. egyházpolitikának hátvédje és. hadtápja az evangelizáció és a lelki ébredés. Legjobb egyházpolitikát az