A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

32 gyűjtök: a Török Pálok és Darányi Ignácok jóvoltából ezt megtehette, de mikor erre nincs mód, természetesen áthárul a teher egy része, hitem szerint igen rövid időre, az egyházközségek útján, az élő gazdasági forrásra:, a gyülekezeti tagok áldozatkészségére. Tudom, hogy ez nagyon nehéz időben jön, tudom azt is, hogy nem kicsiny a teher, ami ezzel jár, de ezidőszerint nem tudok más megoldást a theológia átmeneti konszolidálására, mint ezt. Egyházpolitikai kérdések. Egyházpolitikai téren az utóbbi időben a hangulat szokatlanul ideges volt. Ez hozzájárult ahhoz, hogy a tiszta elvi álláspont elmosódjék, s az egyedül helyes, történelmileg adott felfogás felelős és közjogilag szabályos érvényesítése helyett a napisajtó pörpatvarává váljék közéletünknek ez a legfontosabb és legkényesebb kérdése. A vita egészen helytelen tételek körül forgott s a kérdések így állíttattak fel: A protestánsok hazafiságától elvárjuk, hogy minden áldozatot elhordozzanak és minden sérelmet eltűrjenek propter bonum pacis. Még az a tétel is járta, hogy a református egyháznak kétféle egymással szembenálló egyházpolitikája van: egy agressiv és egy megalkuvó s kísérletek tétettek arranézve, hogy ez a két irány szabadon mérkőzve, egyik megszerezze magának a református közvéleményt. Legyen szabad a helyes orientáció kiinduló pontjául megjelölnöm a konventi elnöki tanács nak 1929 október 26-án hozott egyhangú határozatát. Ebben kifejezésre jutott egyrészt az, hogy csak egy magyar református egyházpolitika van, az, amelyik egyenes folytatása a 16—17. század nagy szabadságküzdelmeinek, a reformkor tiszta és magas eszmei felfogásának, a Ferenc József-éra nemzeti és positiv szabadelvüségének s jelenben a református egyház közjogi és erkölcsi birtokállományának biztosítására az egyház nagy missziójának akadálytalan érvényesülésére törekszik. Tévednek tehát azok, akik meghasonlást tételeznek fel, vagy akarnak szítani a református egyház különböző tényezői között, mert a módszerbeli különbségeknek látszata nem jelenti n lényegben való eltérést. De éppen ez a lényegben való egyezés fogja magával hozni a módszer egységét is, amire nézve meg van a konventi elnöki tanács határozata óta minden reményem. Továbbá azt is meg kell mondanom, hogy mi, protestáns magyarok, nemcsak a magunk számára csinálunk egyházpolitikát, hanem a nemzet számára, azaz olyan egyházpolitikát