A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

26 sabbra. — A magyar akkor lesz bensöleg nagy nép, ha újra bibliás nép lesz! A nagy dátumok elénk hozták Bethlen Gábornak, Erdély és Magyarország választott fejedelmének dicső alakját. Szemmellátható volt, miképpen küzdött ez a dicsőségből és történelmi igazságokból szőtt alak korunk nyomasztó ködeivel, idolumokból és illúziókból összeverődő homályával. De nem a csillag a gyöngébb, ha egy felhőfolt el is tudja takarni a fényét. Nem Bethlen Gábornak van szüksége a mai nemzedékre: a mai és holnapi magyarságnak van szüksége a Bethlen Gábor szellemére. Egyházkerületünk külön is meg fog emlékezni róla, ez a néhány sor bevezető volt a tárgysorozat következő pontjához. Van azonban egy évforduló, amely legközelebbről és különösképpen minket érdekel. Az idén volt száz esztendeje annak, hogy egy nagy erdélyi tudós és politikus házában megszületett Szász Károly, a magyar szeljemi életnek egyik büszkesége, a Dunamelléki Egyházkerületnek nagynevű püspöke. A XIX. századnak ő volt a legmunkásabb szelleme. Többet és többfélét senki sem dolgozott, mint ő. Ő volt a leghasznosabb szellem, mert rajta keresztül érkeztek e nemzet lelkébe az egyetemes irodalomtörténetnek szépségei és igazságai. A legnagyobb magyar papliterátorról a Kisfaludy Társaságban emlékeztem meg. Pásztori, püspöki és emberi nagyságát holnapi Szász Károly-ünnepélyünk fogja méltatni. E pillanatban hódoljunk áldott emlékezete előtt Dániel próféta Ígéretével: a bölcsek, akik sokakat igazságra vezetnek, fénylenek, mint a csillagok. Személyesen nem vehettem részt azon a korszakalkotó ünnepen, amely a skót.reformátusság két legnagyobb egyházának, a Church of Scotland-nak és az United Free Church-nek egységét mondotta ki. A magyar református egyház küldöttségében egyházkerületünk részéről dr. Kováts J. István és dr. Benedek Zsolt vettek részt. Ennek a korszakalkotó ténynek azért kell örülnünk, mert hatalmas bizonyságtétel amellett, hogy az azonos szellemű egyházak egységesítése az evangéliumi katholícitás kiépítésének első lépése és nagy feltétele. Messzehangzó tanítás ez arról, hogy ne a differenciálódás egyoldalú útját járjuk, hanem keressük a nagy közösségeket és a nagy közösségekben a kollektív erőt. Krisztus anyaszentegyházának reá kell jönnie, hogy a heresis csak ott jog, ahol kötelesség, de az unió mindenütt kötelesség, ahol lehetőség.