A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.
1929. május 28.
27 A zsinat. Egyetemes egyházunk érdeklődését zsinatunk törvényalkotó munkája foglalja le. A tavaszi ülésszakon megalkotta az egységes liturgiát, amely itt-ott megalkuvás árán jött ugyan létre, de azért nagy lépést jelent előre a magyar ref. egyház lelki egysége és tisztább hitvallási öntudata felé. A lelkészválasztási törvény is jókora haladást igér. Általában zsinatunkon megnyugtató módon érvényesül az az alapelv, hogy egyházunkat saját reformátori örökségével és igazságaival minél teljesebben átitassuk. Az a meggyőződésem, hogy a református ébredés csak akkor lesz hus és vér, élet és történelem, ha egyházunk szervezetét, intézményeit és életműködését tölti meg a kálvinizmus szellemével. Éppen ezért még teljes mértékben fennáll ennek a nemzedéknek legnagyobb feladata, az egyház missziói munkájának olyan kiépítése, amely minden társadalmi tevékenységet magába vesz és minden egyleti munkát, mint primus ágens, maga vezet. Akármelyik munkát nézem, amelyet most szabad egyesületek szervesebb autonómia nélkül, csökkent felelősséggel, legjobb esetben félhivatalosan végeznek, elkezdve az egyházpolitikától az evangelizációig, a miszsziói munkától a sajtóig: mindeniket igazán jól, isteni tekintéllyel, egyéni véletlenektől függetlenül csak maga a történelmi egyház végezheti el; az az „egyesület", melynek alapszabályai az örökkévalóságban készültek, emberi formát százados jogfejlődés során nyertek, amely közjogi kiváltságokhoz a történelem harcaiban jutott, s amely emberi alkatában is a Szent Léleknek kiváltképpen való instrumentuma. Az egyesületi keresztyénségnek csak ott van létjogosultsága, ahol egy megcsontosodott, adminisztratív orthodoxia fél a misszió alanyává válni; de ha az egyháznak van bátorsága vállalni minden szolgálatot, amelyre el van híva: az egyesületek akkor teszik a legnagyobb szolgálatot, ha az egyház élő organizmusába belekapcsolódnak. Bizony mondom néktek, hogy a magyar református egyház több mint az ORLE, több mint a Kálvin Szövetség, több, mint a Soli Deo Glória és több mint a Hit • és Szolgálat s mindezeknek csak akkor van értelme, ha az egyháznak öntudatos szervei vagy prolongációi. Ma úgy áll a dolog, hogy az egyház kedvetlenül követi ezeknek kezdeményezéseit, pedig ezeknek kellene örömmel követniök az egyház kezdeményezéseit. Mert az egyházban benne van az az egyesületi tag, aki egyházi adóján kívül óriási egyesületi adóterhet hordoz; benne van az az egyesületi