A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

24 vott el a presbitériumok bizalma: Czcglédy Sándor, Kulifay László, Sáfár Béla, Juhász Andor, Szclcss László és Kolosváry Bálint urakat. A tolnai esperesi székbe Szakács Imre mórágyi lelkészt ültette egyházmegyéjének bizalma, akit ez alkalommal, mint szolgálatban legfiatalabb esperest, szívből köszöntünk s közöttünk való forgolódására Isten áldását kérjük. Távolabbi viszonylatban, de a testvéri szeretet kötelességével köszöntöm Pesthy Pált, a bányai ev. egyházkerület új felügyelőjét és Mikó Ferencet, a csonkamagyarországi unitárius egyház világi vezérét és kívánom, hogy magas tisztük sikerekben gazdag teljesítése közben velünk együtt szolgálják és érezzék a protestáns szolidaritást. Nem tudnék elmenni a személyi dátumok mellett anélkül, hogy meg ne emlékezzem gróf Teleki József egyházkerületi főgondnok úr Őexcellenciájáról, aki az idén töltötte be hetvenedik születésnapját. Minél tovább érezzük magunk között meleg szívét, arany jellemét, őseihez méltó buzgóságát, annál nagyobb tisztelettel és szeretettel vesszük körül nemes személyiségét. Hálásak vagyunk Isten iránt, hogy gondviselő keze nekünk adta és ez ajándékot megtartotta a veszedelemnek óráján is, amikor nemrég élete legnagyobb kincséért, áldott lelkű hitveséért kellett remegnie. Fejezzük ki mindkettőjük iránt benső tiszteletünket és ajánljuk mindkettőjüket gondviselő oltalmába. Történelmi dátumok. Minden századévnek első negyede táján belépünk a refor^ máció.nagy emlékeinek csillagkörébe. Az idén volt négyszáz esztendeje, hogy a speyeri birodalmi gyűlésen elhangzott a korszakalkotó protestálás az ellen, hogy többség-határozattal lelkiismeret fölött uralkodni lehessen. Mindig akkor fordult meg a történelem, valahányszor egy nemzedéknek volt bátorsága Istennek adni igazat az emberekkel szemben. Ez a protestáció tulajdonképpen megismétlése annak, amit Péter apostolék tettek az üldöző hatalom előtt: Istennek kell inkább engedni és nem az embereknek. A speyeri birodalmi gyűlés emlékezetét a mai szomorú világhelyzet a németség ünnepévé kicsinyítette, de jelentősége túllépi a nyelvek és ágazatok határait, mert annak az emléke, hogy az evangéliumi protestantizmus először jelent meg teljes öntudatában és teljes fegyverzetében az országok sorsát eldöntő fórumon. Ugyancsak az idén volt négyszázéves évfordulója a mar-