A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

A Dunamelléki Református Egyházkerület KÖZGYŰLÉSÉNEK JEGYZŐKÖNYVE 1929. november 23-iki, déleiötti ülés. Kezdete 10 órakor. ]., 2. A közgyűlés tagjainak buzgó éneklése után püspök úr lélekből fakadó imádságban és a CXVIII. Zsoltár fölolvasásával emeli a lelkeket Istenhez. 3. Fögondnok úr az alábbi beszéddel nyitja meg az elnökség nevében az egyházkerületi közgyűlést: Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! A mai napon, amikor visszatekintünk a legutóbbi együttlétünk óta eltelt időre, sajnálattal látjuk, hogy azon reményünk, miszerint szegény megcsonkított hazánk sorsa jobbra fordul, nem vált valóra. Most is érezzük Trianonnak reánk nehezedő minden terhét, érezzük a kixS entente szorító gyűrűjének teljes súlyát. Már itt-ott megnyilatkozott mellettünk a megértés, mégis be kell, hogy lássuk, miszerint elsősorban saját erőnkből remélhetjük hazánk sorsának javulását. Amikor aktaszerüleg beigazolódott, hogy Magyarország a háborút nem kereste és hogy megdicsőült Tisza István nem volt háborús uszító, sőt ő volt az egyediili államférfiúnk, aki a háborúi ellenezte, előállott a reánk kényszerített, büntetésképen reánk erőszakolt béke békés úton való revíziójának lehetősége. E tekintetben hallunk ugyan már örvendetes megnyilatkozásokat mellettünk, azonban még nem tartunk ott, hogy a kormányok maguk vegyék kezökbe a revízió kérdését. Épen azért nekünk az a kötelességünk, hogy minden jó magyar hazafi legyen a revízió elszánt, bátor követelője. Fel kell ráznunk a legnagyobb propaganda útján a müveit nyugat közvéleményét, hogy az követelje kormányától a rajtunk elkövetett bűn reparálását. Addig is, amíg fáradozásunknak e tekintetben pozitív eredménye lesz, nem szabad csüggednünk. Az. 2