A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1929.

1929. május 28.

122 „Fötiszteletü és Méltóságos Püspök Úr! Fötiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés! Méltóztassék megengedni, hogy mély tisztelettel kifejezést adhassak hálás köszönetemnek azért a bizalomért, amellyel a Fö­tiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés az egyháztörténelmi tanszékre való megválasztásommal kitüntetni kegyes volt. A theológiai tudományok organizmusában egyik igen fontos és jelentékeny helyet foglal el az ecclesiológiai csoport a história ecclesiasticával kapcsolatban s az egyháztörténelem fontosságát és jelentőségét különösképen az egyház, illetve az arról való fel­fogásunk dönti el. Különösen fontos ez ma, amikor az egyháztör­ténetírás az általános historiográfia szempontjainak és elveinek hatása alatt áll. Ez pedig annak tulajdonítható, hogy a természet modern felfogása a mathematikai-mechanikus módszer alkalmazá­sával szakított, nemcsak a metafizikai theológiával, hanem a Szent­írás kosmológiájával is. Uj felfogás keletkezett a történelemről s ennek megfelelően az egyháztörténelemröl is, amely gyökeresen megváltoztatta az eddigi felfogásokat a múltról és jövendőről. Mindazok a kísérletek azonban, amelyek a történeti személyeket és eseményeket kizárólag mechanikai, fizikai, biológiai, pszichológiai, szociális vagy ökonómiai faktorokból próbálják levezetni, a mi szá­munkra csak az élet roppant nagy gazdagságát juttatják kifeje­zésre s a transcendentális eszme kiküszöbölésével képtelenek arra, hogy Isten felséges gondolatainak a realizálódását lássák a tör­ténelemben. Igen fontos tehát az egyháztörténész theológiai álláspontja, mert hiszen a feladata éppen annak a kimutatása, hogy azon egy­házi institúció vagy keresztyén életmegnyilvánulás, amit leír, hol és mennyiben egyezik normálisan a soma tu Christuval s mennyiben tér el attól. Egészen más a keresztyén egyház története s egészen máskép írja le s mondja el az, aki a keresztyénség vagy az egyház előállását tisztán természeti, illetve emberi okokra vezeti vissza, aki szerint az egyház valami vallásos társaság vagy az emberiség fejlődésének és tökéletesedésének egyik iskolája csupán, mint az, aki az egyház Alapítójának, Fejének és Királyának vallja Jézus Krisztust, a testté lett Logost. Ha valahol, úgy épen az egyháztörténelemírás terén a neutra­lizmus a legnagyobb képtelenség. Egy róm. kath. történetíró nem tud és nem fog másképen írni, minthogy az ö saját egyházát és az

Next

/
Thumbnails
Contents