A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

24 nem alkotó pillérei Isten országának. Csupán azt jelenti örvendező megfigyelésem, hogy az egyház elsősorban lelki státus és magunkra kell vonatkoztatnunk a hegyi beszéd igéjét: Keressétek először Isten országát és mindenek ráadásul megadatnak néktek. Minél többet foglalkozunk egyházunk spirituális kérdéseivel, hitvallásunk igazságaival, igehirdetésünk építő erejével, vallástanításunk beláthatatlanul nagy és fontos ügyeivel, a személyes és az intéményes pastoráció problémáival és módszereivel, annál könnyebbekké válnak az anyagi terhek, biztosabbá és jobbá az egyház adminisztrációs élete. Kevesebb lesz a pör, több lesz az igazság, s egyházunk feltornyosuló erkölcsi tekintélye parancsolóbban fcg érvényesülni a hitetlenség és vakbuzgóság ostromló seregei előtt. írott jognál nagycbb a hódító igazság, politikánál erősebb a Szentlélek missziói ereje, s élet és halál rettentései között egyetlen sziklaszilárd menedék és fundamentum az Ur Jézus Krisztus és az Ő örök evangéliuma. Hadd kiáltsam oda a magyar református egyháznak e helyről: Felette igen szorgalmas vagy és sokra igyekszel, de egy a szükséges dolog! Másik örvendetes jelenség az, hegy az esperesi jelentések mindenütt a lassú és biztos lelki megújhodás jeleiről számolnak be. Lelkészek, tanítók, presbiterek, papnék konferenciái körönként és egyházanként szorgalmas munkát végeznek. A konferenciák igen hasznos eszközök Isten országa építésében, de nem az egyetlen eszköz. A kevesen való hűség, a halálosan komoly kötelességteljesítés, a hit derült optimizmusa és a szolgálat acélkemény kálvini iegyelme, ez az az anyag, amiből anyaszentegyházunk felépül. A Heidelbergi Káténak nagyon fontos kérdése az 59-ik: Mi hasznát vészed, ha mindezeket hiszed? Ma már nem az a baj, ohgy nem tudjuk, mit kell tennünk; csak egy lehet a baj, hogy nem tesszük azt, amit tennünk keil. Örömmel látom az esperesek jelentéséből azt is, hogy buzdítják lelkészeiket a vallástanítás intenzivebb gyakorlására. A -somogyi esperes bátran és okosan mutat rá arra, hogy a nyolcosztályú elemi iskoláról szóló törvény életbeléptetésével lelkipásztorainkra új vallástanítási teher fog hárulni. Nyilvánvalóvá lesz az, hogy a személyekért és a jövendő generációért vívott hadjáratban a döntő ütközetet a konfirmációi oktatásban vívjuk meg. Kérem a lelkipásztorokat, hegy ismerjék fel a konfirmáció centrális pásztori jelentőségét és életük legfontosabb feladatának, szolgálatuk legdrágább alkalmának tekintsék ezt a munkát.