A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

157 néhány sorral később elégségesnek minősíti a működésüket. Sok szó fér a tanítók működöésének minősítéséhez. 64 tanító közül 53 százalék, vagyis 34 jeles, 31 százalék, vagyis 20 jó és csak 16 százalék, azaz 10 elégséges. Már a mult évben megállapítottuk más egyházmegyénél, hogy az ilyen osztályozás csak úgy lehtséges, ha túlságosan alacsony mértéket alkalmaznak. Ez az eljárás nagyon káros, mert könnyen szerzett megelégedést, a megelégedés pedig megállást, a megállás pedig hátramaradást jelent. A solti egyházmegye jelentése a beiskoláztatás javulását oly mérvűnek mondja, hogy „ma már reményteljesen beszélhetünk a tanköteles kor fokozatos kiterjesztésének lehetőségéről". Legjobbnak minősíti a beiskoláztatást a IV. (alsó) körzetben, amelyekről egyben megállapítja, hogy ,,egykés" egyházak. Ezek: Baja, Bogyiszló, Dunaszentbenedek, Foktő és Úszód. Egy növendékre az egész egyházmegyében átlagban 9.7 igazolt és 2 igazolatlan félnapi mulasztás esik. A 15 százalékot meghaladta a mulasztás a következő tanerőknél: Dr. Pethő Kálmánné Zsombori Jolán, Herpay Margit Szabadszállás, Géhl Edéné Harta, Eötvös Ferencné Fülöp Anna Makád, Szabó Mária Dunatetétlen, Barna Gábor Dömsöd. Az iskolákat illetőleg kiemeli a jelentés az egyházak áldozatkészségének fontosságát. Itt kétféle iskoláról van szó. Szó van azoknak az egyházaknak iskoláiról, amelyek feladták felekezeti iskoláikat, ami által oly nagy anyagi tehertől szabadultak meg, hogy ez a felszabadulás lehetővé teszi számukra, hogy tisztességesen, sőt szépen díjazott hitoktatók beállításáról gondoskodhassanak. Nem szabad tehát „semmiért" kívánniok a községi vagy állami tanerő munkáját. Legalább annyi díjazást kell juttatni a jelentés szerint a különórákért, amennyi az illető tanerőnek átlagosan rendes tanítói fizetéséből óránként jut. És szó van a felekezeti iskolát fenntartó egyházak tanyai iskoláiról, amely egyházak pontosan kiírják a tanyai gazdák föld- és egyéb adóját s az egyházi adót ép úgy kivetik rájuk, mint a központban lakókra. Illő tehát, hogy ezek is részesüljenek az egyházak gondozásában, annál is inkább, mert nem egy esetben az az egyháznak egyetlen áldozatos munkája velük szemben, ahol t. i. istentisztelet is alig van, vagy egyáltalában nincs is. Az ilyen tanyákon még az istentisztelet hiányát is egyenesen a hitoktatásnak kell pótolnia. Az egyetemes konvent határozata értelmében való 5 fokú