A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

15 íatát. Bár e téren egyházunk közvéleménye még távolról sem mondható kialakultnak, mégis reményem van arra, hogy józan, meggondolt, de azért nagyjelentőségű kezdeményezésekkel jelenlegi zsinatunk a kérdést tetemesen közelebb viheti a megoldáshoz. Mindez azonban nem ment fel az alól a kötelesség alól, hogy különösen egyházi köznevelésünk alapelveit, programmját és egész rendszerét legalább elméleti téren ne revideáljuk, mert a merőben megváltozott viszonyok egyházunknak ezt a 400 eszter.dős örökségét és páratlan történelmi kiváltságát lényegéten érintik. Szolgálataim. Áttérve a szolgálataimról való beszámolásra, mindenekelőtt azt kell jelentenem, hogy a múlt év olyan irodalmi feladatot rótt reám, amely időmnek és erőmnek jó részét igénybe vette. De azért Isten után volt alkalmam az ország és a külföld különböző helyein az Ige szolgálatát végezni. 1927. november 13-án résztvettem Kiskunhalason, Dunamellék egykori nagy papjának, Szilády Áronnak, szoborleleplezési ünnepén. November hó 4-én Nyíregyházán, november hó 6-án Kecskeméten — itt az új leányinternátus felszentelésével — november hó 27-én Hódmezővásárhelyen szolgáltam, december hó 4-én felszenteltem a józsefvárosi új templomot, december hó 11-én Pécsen az újonnan épült gyülekezeti házat és konferenciát tartottam a Laranyai lelkészekkel az egyke kérdésében. Január 17-én Szegeden, január 24-én Miskolcon, január 22-én Kecskeméten szolgáltam a Protestáns Irodalmi Társaság, a Protestáns Menza, illetve a Kálvin-Szövetség ügyét. Junius 26-án résztvettünk Debrecenben a Horthy István főgondnok úr őexcellentiája beiktatásán. Augusztus 24-étől szeptember 1-éig Prágában voltam elfoglalva a Nemzetközi Jóbarátság világgyűlésén. Szeptember 2-án Hódmezővásárhelyt a Kálvineum javára rendezett ünnepélyen szolgáltam, míg szeptember 6-án Szabolcska Mihály okécskei ünnepén üdvözöltem mindnyájunk büszkeségét, az édesszavú magyar költőt, a hű és jó lelkipásztort, aki élete verőfényes délutánján visszaköltözött vihardúlta földjéről az ősi eresz alá. Szeptember 9-én Ceglédnek új lelkipásztorát, Czeglédy Sándor győri lelkészt és volt dunántúli egyházkerületi lelkészi főjegyzőt iktattam be hivatalába, ezzel is kifejezést akarván adni annak a nagy örömnek és nyereségnek, amely kerületünket az ó megválasztatásával érte. Szeptember 17—23-ig a Hágában tar-