A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

tó tott presbiteri világszövetség ülésén vettem részt egy előadás tartásával. Október 13-án Debrecenben és másnap Hajdúnánáson szolgáltam a Magyar Protestáns Irodalmi Társaság zászlója alatt. Mindezek azonban csak töredékmunkák voltak, ahhoz a fárasztó és hosszú munkához képest, amelyet a pesti egyházmegye látogatása rótt reám. Kisebb-nagyobb megszakításokkal április 24-től junius hó 7-ig tartott az első turnus, a második pedig szeptember 25-től, néhány napi megszakítással, október 21-ig. Ezzel elérkeztem ahhoz a ponthoz, amelyen jelenthetem, hogy Isten jóvoltából mind a hét egyházmegyénket meglátogathattam. A baranyai látogatást, melyet 1921, októberében végeztem, nem tekinthetem teljesnek. Ugyanis püspökké szenteltetésem után néhány nappal keltem útra, főképpen azért, mert Baranya a szerb megszállás alól éppen azokban a hetekben szabadult fel. Baranyában minden egyházközséget nem látogathattam meg az idő és a kellő előkészületek hiánya miatt. Nyolc-tíz helyre összecsoportosítottuk az összes egyházközségek lelkipásztorait és presbitereit, sokszor a híveket is. A személyekkel volt ugyan alkalmam maradék nélkül találkozni, de nem állott módomban az egyházközségeket a helyszínén számba venni. Ezt a hiányt, ha Isten segít, még pótolni fogom. Először hadd számoljak be a pesti egyházmegyéről. A pesti egyházmegye lélekszáma fölül van a 200.000-en. Ha a legújabb statisztikát vesszük figyelembe, ebből több mint 102.000 Budapest város területére esik, a pesti és az óbudai egyházközségre. Ennek az egyházmegyének lélekszáma egyházkerületünk lélekszámának majdnem a felét teszi ki„ Egymagában nagyobb, mint a baranyai, solti, somogyi, tolnai, vértesaljai együttvéve. Tulajdonképpen négy rétegből tevődik össze. Egyik Budapest, másik a Pest környéki nagy munkás gyülekezetek, azután egynéhány régi tiszta magyar református falu és végül idegen nemzetiségek és felekezetek között elszórt kis szívós telepedések. Az egész egyházmegyére jellemző a hívek szakadatlan hullámzása. A nagy budapesti gyülekezetekben például alig lehet megvonni az egyházközségi vagy parokhiális határokat. A hangyabolyszerü költözködéssel folytonosan változik a gyülekezet népessége és rengeteg munkaerő és költség árán sem lehet a hívek karthotékszerü nyilvántartását megejteni. Budapest különben, mintegy óriás vacuum cleaner, szakadatlanul szívja magába a vidéken meglazult existenciákat, s ezért mintha egy nagy zarándoklás