A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1928.

1928. november 10.

11 talan czuni, nyugalombamenő lelkésztársainktól is és életükre Isten gazdag áldását kérjük. A jugoszláviai református egyházmegye új esperesét, Ágos­ton Sándor urat szívből köszöntjük. Üzenjük neki a Jelenések Könyvében a 2-ik rész 8—10. verseiben foglalt drága ígéretet. Nem mehetünk el szótlanul három olyan dátum mellett, amely egyházkerületünk gondnoki karát érdekelte. Benedek Sándor őnagyméltósága jun. 17-én ülte tisztelői, barátai és Isten­től megáldott nagy családja körében házasságkötésének 50-ik évfordulóját. Az aranymenyegzős párt: a férfit, egyházunk büsz­keségét, épúgy, mint méltó és fenkölt hitvesét, mindnyájunk ál­dáskívánása vette és veszi körül most is. Ráday Gedeon solti gondnok úr őnagyméltóságát szívből köszöntjük abból az alka­lomból, hogy a Kormányzó Ur a polgári érdemrend I. osztályával tüntette ki mindnyájunk örömére és megelégedésére. Ugyanez a kitüntetés érte tanácsbírci karunk egyik kiválóságát, Szászy Béla őnagyméltóságát, élete egyik legnagyobb művének, az új polgári törvénykönyvnek befejezése alkalmából. Kálmán Jenő külső­somogyi gondnok urat meleg szeretettel köszöntjük egy­házi szolgálatának 25-ik évfordulója alkalmából. A jubileumi öiöni ezüst selymébe beleszőj j ük szeretetünk és elismerésünk aranyszálait. Külföld. A világprotestantizmus nagy óceánjának egyik hullám­verése ez év október havában itt, Budapesten csapta fel tiszta gyöngyeit. A Protestantizmust Védő Nemzetközi Szövetség har­madik ülését közötünk tartotta meg. Ez az összejövetel egyfelől a magyar protestantizmus közös sorsának és közös jövendőjének prófétai tényét véste a lelkünkbe; azután megéreztette velünk a világszolidaritás nagy vigasztaló és buzdító áldásait, végül be­pillantást nyújtott abba az óriási szellemi folyamatba, amely je­lenlegi kultúránknak egyik legnagyobb Golf-árama: a világprc­testantizmus egységébe, jelenlegi helyzetébe és kilátásaiba. Nyil­vánvalóvá tette előttünk a protestantizmusnak azt a legnagyobb feladatát, hogy külső és belső ellenségével szemben akkor véd­heti meg legbiztosabban magát, ha megtartja történelmi és tör­ténelemfeletti örökségét, az evangéliumot s a Jézus Krisztus szabad, belső és szellemi vallásának hivatott ápolója marad. Ide sorozom azt a jelentéktelennek látszó, mégis reánk

Next

/
Thumbnails
Contents