A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.
1927. október 21.
67 várni a világi elemtől, mint az egyházi elemtől. Sajnálattal tapasztaljuk, hogy a világi elem részéről, különösen a fiatalabbak részéről sokszor közönyt látunk az egyházunkkal szemben tartozó szolgálati kötelezettség szempontjából. Kérve kérem az ilyeneket, hogy álljanak sorainkba. Az ifjúsági egyleteink gondozása, istápolása, útmutatással való ellátása, a diákmenzák fejlesztése, egyik főfeladatunkat kell, hogy képezze. Egyáltalában a kálvinista öntudat felébresztése, ébrentartása és fokozása kell, hogy minden református embert vezéreljen. Amennyire nem helyeslem azt a felfogást, amely szerint a reformátusok külön politikai pártot alakítsanak, épen annyira kívánatosnak tartom, hogy minden intézménybe, amelybe bele kapcsolódunk, a kálvinista öntudatot vigyük magunkkal. Engedtessék meg nekem, hogy a különböző keresztyén vallásfelekezetekhez való viszonyunkról néhány szót mondhassak. Minden iparkodásommal azon leszek, hogy az evangélikus egyház és a közöttünk meglevő szeretetteljes testvéri jó viszony minél mélyebbre elmélyíttessék. Minekünk közös a sorsunk, közös a bánatunk, közös az örömünk. Ugy, ahogy az jó testvérekhez illik. A magyar ref. egyház és a magyar állam érdekei egészen fedik egymást. Soha a magyar kálvinista egyház ellentétben nem volt a magyar nemzeti állam céljaival. Ezt minden hivalkodás nélkül elmondhatjuk, ezt bizonyítja a történelem. Az én lelkemben a hazám iránti hűség, a hazaszeretet és egyházam iránti szeretet és hűség egybe forrott, egyenlő értékű érzelmek. Épen azért lelkiismereti kérdést csinálok abból, hogy őrködjem afelett, miszerint a különböző keresztyén vallásfelekezetek között és itt különcsen a róm. kath. egyházzal szemben való viszonyunkra gondolok, a felekezeti békesség meg ne bontassék. Mert ezt az állam létérdeke parancsolja. Ne feledjük, hogy mindannyian magyarok vagyunk és a Jézus Krisztusban valamennyi keresztyén vallásfelekezet testvérek vagyunk. Ne keressük azt, ami szétválaszt bennünket, hanem azt, ami összehoz és összetart minket. Nekünk, habár más templomokban imádjuk is a mindenható jó Istent, kezet kézbe téve, egyetértően, egy csatasorban kell küzdenünk az Istent és hazát tagadó destrukcióval szemben. Nincs hőbb vágyódásom, minthogy szavaim megértő visszhangra találjanak. Ugyanakkor azonban őrt álló leszek és minden, netalán előforduló támadással szemben anyaszentegyházam történelmi jogait utolsó leheletemig meg fogom védelmezni. 5*
