A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

68 Főtiszteletű Egyházkerületi Közgyűlés! A trianoni békeszerződés embertelensége folytán hitsorsosaink nagy száma viseli a rabság iszonyuságait azokon a területeken, amelyek ezidő szerint hazánktól el-, más országokhoz csatoltattak. Ezt megtehette az erőszak, egyet azonban nem tehetett, nem akadályozhatja meg, hogy mi lelkileg egyek ne legyünk, egyet ne érezzünk velük, azokkal a testvéreinkkel, akiknek jajkiáltásai sajgó fájdalmat okoznak szívünknek. Kötelességünk a velük való érintkezést a lehetőségig minél szorosabbra fűzni és őket minden olyan módon, amely mód rendelkezésünkre áll, támogatni, hogy ne csüggedjenek, de bízva bízzanak és velünk együtt higyjenek egy isteni örökigazságban, higyjenek Magyarország feltámadásában. Meg kell emlékeznem az anyaszentegyházunkat, a folyó évben ért két nagy csapásról. Dr. Darányi Ignác és Degenfeld-Schomburg József gróf, anyaszentegyházunk két nagy büszkesége, rövid időközben kidőlt sorainkból. Darányi Ignác felejthetetlen szeretett főgondnokunk volt, aki 25 éven keresztül minden erejével, bölcseséggel, páratlan kötelesség-érzettel viselte tisztét. Degenfeld József pedig, mint a tiszántúli ref. egyházkerület főgondnoka és egyetemes konventünk világi elnöke, szerzett magának anyaszentegyházunk és az egész magyar protestantizmus életében elévülhetetlen érdemeket. Mindkettőjükre ráillik az írás szava, hogy az igaznak emléke áldott. Legyen emlékezetük áldott és nekünk, az utánuk következőknek példaadás! Megboldogult főgondnokunk emlékét egy halála után tartott rendivüli egyházkerületi közgyűlésünk jegyzőkönyvében már megörökítettük, indítványozom, hogy Degenfeld József emléke is közgyűlésünk jegyzőkönyvében megörökíttessék. Ugyanakkor a folyó évben nagy veszteség érte a róm. kath. egyházat, Prohászka fehérvári püspök és Csernoch János esztergomi bíborosérsek, az ország hercegprímása, az ország első zászlósa elhunytával. Mind a kettő egyházának hű szolgája, de jó hazafi vala, aki megértéssel volt irántunk, itt e helyről tisztelettel rovom le velük szemben kegyeletem adóját. Nemcsak gyászról, hanem örvendetes eseményről is meg akarok emlékezni. Az egyik a Rothermere-akció, a másik pedig presbiterek világszövetségének itt, Budapesten tartott értekezlete. Hogy magyar hazánkat ilyen kegyetlenül, lelkiismeretlenül, megcsonkították és meggyalázták, annak az