A Dunamelleki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1927. október.

1927. október 21.

61 elhívta új világi vezéréül. Főgöndnok úr kijelenti, hogy elfogadja. 2. Hajlandó-e főgondnoki tisztségének hűséges betöltésére a törvényben előírt hivatali esküt letenni? Főgondnok úr kijelenti, hogy hajlandó. E kijelentések alapján felkéri püspök úr lelkészi főjegyzőt, az esküszöveg előremondására. Teleki József gróf főgondnok úr a hivatali esküt leteszi, meJy után Ráday Gedeon gróf főgondnok-helyettes az elnöki széket átadja főgondnok úrnak. Főgondnok úr elfoglalván a világi elnöki székét: Takács József lelkészi főjegyző az egyházkerület nevében a következő beszéddel üdvözli az új főgondnokot: Nagyméltóságú Főgondnok Ur! Kegyelmes Uram! A keresztyén vallás az önfeláldozás vallása. A keresztyén egyház tehát híveitől nemcsak szóbeli hitvallást, de minden áldozatra kész életet is kiván, és ez természetes dolog, mert a keresztyén egyház a golgotai keresztnél kezdődik. Krisztus az Istenember, hogy ezt, a földi embert az égi atyával összekötő vallást a földi világba bevezesse és az emberiségnek közkincsévé tegye, nemcsak lelkének égi kincseit osztotta szét az emberek között, hanem testi életét is áldozatul adta az embervilágért. Természetes dolog tehát, hogy a Krisztust követő embereknek is önfeláldozó életet kell élniök, ha emberi és pedig keresztyén emberi hivatásukat be akarják tölteni, maguknak a Krisztuséhoz hasonló életet akarnak biztosítani, vagyis, ha a Krisztust önmagukban meg akarják valósítani. — Ugy van, — A krisztusi vallás lényege az önfeláldozás és így az igaz keresztyén embernek, Isten dicsőségéért, minden áldozatra kész életet kell élni. Első keresztyén őseink valóban ilyen életet is éltek. Ámde ez az igazi keresztyén élet lassankint, az évszázadok folyama alatt megváltozott. A lényeg elhalványult, lekopott róla a krisztusi zománc és az önfeláldozás vallásából, krisztusi lélek nélkül való, fényes külsőségekkel kendőzött hatalmi vallás lett, mely a lelket üresen hagyta és nem tudta többé az égi atyával való kapcsolat boldogító közösségét és ebben az ember üdvösségét biztosítani. Az emberek érezték, hogy ez a boldogító közösség megszakadt és érezték azt is, hogy ennek a közösségnek helyreállítása az emberi léleknek nélkülözhetetlen szükséges-