Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

27 kös nevéről nevezzük el, akinek neve áldott zászló volt már a gyűjtés megindításánál is. A trónörökösnő őfensége pedig sajátkezűén aláírt arcképét küldte el iskolánk számára, kedves ajándékul. így történt, hogy szeptember 13-án a közoktatásügyi miniszter úr jelenlétében és részvételével, iskolánkat felavathattuk. Az ünnepi beszédet Hollandia volt miniszterelnöke, Colijn úr Őexcellenciája tartotta, ki az iskola holland bizottságának díszelnöke volt. A holland bizottság üdvözletét és áldáskívánásait Kuyper Katalin úrnő, a bizottság titkára hozta el és átadta a Committee ajándékát, egy remekművű magyar Bibliát. Indítványozom, hogy a holland királynő őfelségének jóságos cselekedetéért dunamelléki egyházkerületünk háláját és köszönetét tolmácsolja. Anyagi ügyek. Főgondnok úr Őexcellenciája évek óta ismétli óvó intelmét anyagi ügyeinknek optimista megítélése ellen és jósolja a nemszeretem napok közeledtét, őexcellenciájának jóslata ime bevált: egyházkerületünk már csak a legnagyobb nehézségekkel tudja anyagi egyensúlyát fenntartani. Gondoskodnunk kell arról, hogy a terheket limitáljuk és arányosan osszuk el. Azoknak a gyülekezeteknek, amelyekkel együtt kerületünk iskolákat, intézményeket tart fenn, meg kell tudniok. hogy teherbíró képességünk határain állunk és kétszer is meg kell számolnunk a pénzünket, mielőtt toronyépítéshez kezdenénk. Viszont gyülekezeteink anyagi helyzete is bizonyára nehezedik. Hiszen ugyanazon gazdasági törvények uralkodnak ott is, mint idefenn. Különösen a kis gyülekezetek hordoznak szinte elviselhetetlen terhet. Pontos statisztikánk nincsen, de szemmértékre úgy becsülöm, hogy az egyházi terhek a kis gyülekezetekben az állami adónak nem 10 százalékát, hanem 50 vagy 100 százalékát is megütik. Ezért a teher okos elosztása a nagyobb gyülekezetek vállaira fog súlyosodni. Viszont a nagyobb gyülekezetek áldozatkészségét, lelki erejét, adakozó kedvét kell minél erősebben fokozni, hogy terhe alatt nőhessen a pálma. Ezzel pedig az jár, hogy kicsiny gyülekezeteink ügyét revizió alá kell vennünk és egységes megoldásra hoznunk. Nem szabad engedni, hogy 50—60 ember papot és tanítót tartson el. Ha nem bírja, ezért nem, ha meg bírja, azért, mert egy ilyen gyülekezetben mesterséges tétlenségre van kárhoztatva egy erőteljes férfiélet. Első lépés tehát az, hogy kis gyülekeze-