Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

28 tekben papi és tanítói állást egy ember töltsön be, a pap legyen tanító is. Második következménye lesz ennek az, hogy egyházmegyéinket úgy kell kikerekíteni, hogy az az élet reális viszonyainak és a népmozgalom áramlásainak megfeleljen. Fogyó 20.C00 lélek egy egyházmegyét nem bír el és nem helyes arány az, hogy a Dunamellék egyik egyházmegyéjében 180.000 legyen a hívők száma és a másik háromban együtt ne legyen 80.000. Államsegélyünk ügyében is kell néhány szót szólanom. Most esztendeje az adócsökkentési segély valorizálását kértük és örömmel jelenthetem, hogy az akkor említett, körülbelül fél millió aranykoronányi összeg, az idei költségvetésben fel is vétetett. Ma a korpótlékok valorizációját tartom lényegesen fontos, elodázhatatlan követelménynek. Gyöngének tartom ez igénnyel szemben azt az ellenérvet, hogy a korpótlék rendszere az állami élet egész mezején kiküszöböltetett s így ne.n is újítható fel az egyházi életben sem. A korpótlék kiküszöbölhető ott, ahol rendes fizetési lépcsőről, biztos és állandó előmenetelről gondoskodtak. De miután a lelkészeknél a fizetés a szolgálat elején annyi, sőt talán valamivel több, mint a végén, korpótlék nélkül méltányos osztályt tenni nem lehet. Ma a felekezeti tanító feljut a VII. fizetési osztályig, a lelkipásztor, aki pedig iskolaszéki elnök és hivatali elöljáró, egy életen át a XI. fizetési osztályban marad. A falusi pap, a lelkészkedő papság anyagi helyzetének elhanyagolása beláthatatlan lelki romlást idézhet elő a nemzet közszellemében. A századvég forradalma, rombolása, sok vereségünk a nemzetiségekkel szemben, nem lett volna olyan nagy, ha a mult század vezető politikusai hamarább kezdették volna meg annak a papságnak a segítését, amelyik ott künn a tűzvonalban, az előőrsön állja a vártát. A magyar református papok sohasem voltak igényesek. 400 esztendő óta ugyanaz a díj levelünk: a victus és amictus, élelem és ruházat, amihez gyermekeink taníttatása, szóval szellemi szükségletünk követelménye járul. Irtózatos még a gondolata is, hogy valaha a református papokra az a pauperizmus következzék be, amelyik a mult század harmadik negyedében pusztította ezt az osztályt. Szolgálataim. Egészségi állapotom miatt az idén nem folytathattam püspöki vizsgálati körútamat, sőt e helyett messzi délre kellett