Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

14 Külföld. Noyonban elpusztította a rettentő háború Kálvin szülőházát, a világprotestántizmus egyik legnevezetesebb emlékét. Mindnyájunk ügye volt tehát ennek a hajléknak helyreállítása. A magyar református egyházat is megkeresték, hogy a gyűjtésben részt vegyen és örömmel jelenthetem, hogy nem hiába. Népünk tudja, hogy ki Kálvin János, talán minden európai nép közül leginkább a magyar református nép tudja. Összesen 40 millió korona gyűlt be, ebből több mint 20 millió korona a Dunamellékről telt ki. Büszke örömmel jegyzem meg, hogy amikor áldozatról van szó, Dunamellék nem a konventi kulcs arányát alkalmazza. Egyházkerületünk gyülekezeteiben gyűjtést indítottam a hollandi árvízkárosultak számára is. Különösnek tetszhetik, hogy mi magyarok, szegény, koldus nemzetség, gyűjtsünk egy olyan gazdag és boldog nép számára, mint amilyenek a hollandok, akkor, amikor minket éppúgy ért az árvíz csapása, sőt talán jcbban, mint őket. Nem tudom eléggé megköszönni lelkésztársaimnak és gyülekezeteimnek, hogy megértették kérő szavamat és ezer holland forintot, szinte 30 millió koronát küldhettünk a holland árvízkárosultak számára; hétszázat a szigorú református, háromszáz forintot az államegyház kezéhez. Itt nem az összeg nagyságáról van szó, hanem arról a mérhetetlen ethikai gondolatról, hogy ha a magyar reformátusság tapasztalta a holland népnek csodálatos szeretetét, jóindulatát, testvéri készségét, az első alkalommal kész a szegény asszony két fillérjével háláját megmutatni. A külföldi kapcsolatokat szolgáltam a mult évben a presbiteri világszövetség kontinentális bizottságának genfi ülésén és az európai belmissziói munkások amsterdami kongresszusán. Az előbbi nevezetes reánk nézve azért, mert megszerveztetett és munkába állott a presbiteri világszövetségnek kontinentális ága, amelynek feladata az európai szárazföld reformátusságának bensőbb egységbe való vonása és az egészen különös kontinentális feladatok szolgálata. Jövő évben Budapesten fogja tartani ez a bizottság gyűlését, amelyre nagyszámú képviselőt küld az angol-szász nyelvterület reformátussága is. Készüljünk gondosan el erre az ünnepi találkozóra, amely egyházi életünkre, bízvást remélem, mély hatással lesz. Emlékezzünk vissza,