Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1926.

1926. október 16.

15 mennyi frisseséget, megújhodást hoztak nekünk ezek a kapcsolatok. Az 1909. évi genfi zarándoklat egyházunk belső életében határozottan mértföldmutató volt s a világszövetségnek nagy magyar kirándulása 1911 nyarán, a másik nagy lökés volt egyházunk életében. Mennyi új hatás érkezett a holland kapcsolatok révén és mennyi életet produkált közöttünk a nagy evangéliumi ébredőmozgalmakkal való lelki érintkezésünk! Végtelen hiba volna ezektől elzárkózni, ezeket föl sem venni és parlagi gőggel önön hibáink súlya alatt továbbra korcsosulni. De még nagyobb hiba volna gyermeki lelkendezéssel minden külföldi hatást majmolva felkapni s eközben elveszteni 400 esztendős masszív egyéniségünket és letérni arról az útról, amit Isten keze írt elibénk. Ha a magyar kálvinizmus önmagát egyre jobban megismeri, a református hit tiszta princípiuma szerint reformálja és újra organizálja, a világreformátusságban vezető szerepre tarthatunk számot. Az amsterdami belmissziói kongresszuson a belmisszió munkásainak Wichern-féle típusa jutott imponáló erővel kifejezésre. Tudjuk, hogy a belmissziói munka módszere mindig az egyházról vallott felfogásunktól és az egyház tényleges jellemétől függ. A német Landeskirche tövében kivirágzott és elhatalmasodott az egyháztól szervezetileg független, vele lelkileg kapcsolatos, önállóan egységes rendszert mutató belmissziói munkásság: a Wichern-féle típus. Ezáltal tulajdonképen két egyház támadt: egy mozgó, laikus, evangélizáló, pásztori és egy mozdulatlan, tradicionális, tanban és szokásban kissé megmerevedett, főképen liturgiában, kybernesisben élő, hivatalos egyház. A nagy szervező erő és még nagyobb fegyelem gondoskodott arról, hogy e két egyház között ne támadjon kelleténél több súrlódás. Pedig theologiailag is különböztek egymástól, mert a hivatalos egyház vagy liberális, vagy pedig masszive orthodox volt, a missziói egyház pedig pozitív, enyhén pietisztikus, általánosan keresztyén, a theologiával kissé hadilábon álló, szóval gyakorlati keresztyénség volt. Mikor a forradalom jött és összetörte az államegyház, sőt a hivatalos egyház szerkezetét is, ez a másik tartotta a lelket, vitte a folytcnosságot és biztosította az új organizáció lehetőségét. Világos dolog, hogy ez az egyháztörténelmi symbiosis Németországra talál, de nem talál például sem a holland, sem a skót szabad egyházakra, ahol az egyházi szervezet egyszersmind a belmissziói organizáció is és ugyanaz a gyülekezet mind a két