Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

lelkész korlátlanul használhatja és a fél jövedelem fejében nyugdíjas lelkészének annyit szolgáltasson ki, amennyit a községi elöljáróság megszab. Ez a határozat jogerőre emel­kedett ugyan, miáltal panaszos elzárta maga elől a felebbe­zés útját, a bíróság azonban ettől eltekintett s méltányos­sági okokból érdemileg foglalkozott az ítéletnek erre vonat­kozó részével és panaszos kifogásaival úgy találta, hogy az egyháztanácsot ennek a határozatnak a meghozatalára éppen az a meggondolás késztette, hogy a lelkészi föld jö­vedelmének megosztásánál minden vitának és pernek lehe­tőleg eleje vétessék. Az bizonyos, hogy legtermészetesebb­nek látszanék az egész föld hozadékának az első fokú ítélet szerint évről-évre való megfelezése, minthogy azonban en­nek keresztülvitele számos félreértésre, esetleg súrlódásra, sőt viszálykodásra vezethetne, keresni kellett olyan módot a föld jövedelmének megosztására nézve, amelyik mellett minden viszálykodás és per lehetősége legjobban kikerül­hetőnek látszott. Kétségtelen, miszerint célra vezető lett volna az egész lelkészi földnek nyilvános árverésen haszon­bérbe adása is, azonban a parochus lelkész nem korlátoz­ható abban, hogy felesben vagy önállóan gazdálkodjék és nem kényszeríthető arra sem, hogy haszonbérbe adja a földjét, de nem is volna méltányos egy csekély javadalmú lelkészt megfosztani annak lehetőségétől, hogy kis lelkészi földjét az általa legjobbnak vélt módon értékesítse. Az Arany Antal által ajánlott mód pedig, hogy a lelkészi föld fele adassék ki haszonbérbe nyilvános árverésen, a földnek különböző terepeken, völgyön, hegyoldalon és tetőn vékony sávokban áthúzódó természete és különböző minősége miatt keresztülvihetetlen. Mindezeknél fogva az első fokú bíró­ságnak a lelkészi föld jövedelem megosztására vonatkozó részét meg kellett változtatni és a megosztásnak az egy­háztanács által megállapított módját el kellett fogadni. A temető haszna díjlevélileg nincs ugyan a lelkésznek biztosítva, minthogy azonban Arany Antal az ítélet gene­rális rendelkezése szerint a ténylegese lelkészi járandósá­gok felére igényt tarthat, a temető hasznát, arra az esetre, ha az jelenleg tényleg lelkészi járandóságot képez, meg kellett ítélni. A jövedelem kiszámításának módjára vonat­kozó rendelkezés a fentebbi okokból következik.

Next

/
Thumbnails
Contents