Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

29 gúlátoktól nem mentesen, de mindig a megkérdezésünk és a meghallgatásunk nélkül. Ebből kifolyólag óriási terhek szakadnak a gyülekezetek vállára, amivel lassankint iskola- és kultúraellenes hangulatot nevelünk bele népünkbe. Azért helyesnek és méltányosnak tartom, hogy a politikai községek, akiknek a válláról a felekezetek az iskoláztatás kötelezettségét levették, tetemes mértékben járuljanak hozzá a felekezetek terheinek elviselhetőbbé tételéhez, mert ha a felekezetek kidőlnek a teher alatt, reájuk száll a kettős iga. Egyházkerületünk költségvetése úgy a közpénztár, mint a theolcgia- és a Madas-pénztárnál elérték a teherbírás végső fokát; jövedelmeink tovább nem fokozhatok. Ellenben terheink váratlanul megsokszorozódhatnak. Azért jó lesz kellő időben úgy az igénylőknek, mint az igényről gondoskodóknak a helyzet legkomolyabb mérlegelésével járni el. Reá kell mutatnom arra, hogy az egyházkerületnek megvannak a maga feladatai, vállalkozásai, kötelezettségei, tehát lejárt az ideje annak, hogy az egyes gyülekezetek az egyházkerület terhére alkotásokba kezdjenek. Arról is gondoskodnunk kell, hogy egy csomó adminisztratív költség, kcnventi és kerületi jegyzőkönyvek, kiadványok árai ne a kerületre hárítlassanak, mint gazdag nagybácsira, hanem megfelelő kulcs, talán lélekszám szerint, reparciáltassanak a gyülekezetek között. Programmkérdések. A külmisszió. Szokásom püspöki jelentésemben programmkérdéseket is felvetni. Szükségét érzem annak, hogy ez alkalommal egyházunknak egy életbevágóan fontos ügyéről, illetve legnagyobb történeti mulasztásáról szóljak. Ez a külmisszió. A magyar református egyház az egyetlen kálvinista egyház a világon, amelyik külmiszszióval nem foglalkozik. Pedig nagyságra, anyagi és szellemi súlyra nézve az elsők között áll. Tudom, hogy ez a gondolat még ma egyházunk vezetőitől is idegen de a szükségét látom annak, hogy a hivatalos egyház egyik legmagasabb fórumán, egyházkerületi közgyűlésünkön, talán az én személyes külön véleményemként, de állásom és felelősségm egész súlyával kifejezésre jusson az a gondolat, hogy a magyar reformátusságnak szüksége van külmisszióra és a nagy keresztyén missziónak szüksége van a magyar reformátusokra. A keresztyénség hódító ere-