Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

24 gokra nagyon kilelik a pénz, de a mi magyar református népünk az elmúlt nehéz esztendőben erejéhez mérten áldozott Isten dicsőségére is. Csupán azt az igazságtalanságot kell fájlalnunk és megszüntetéséről gondoskodnunk, hogy minél kisebb és minél szegényebb egy gyülekezet, annál nagyobb terhet hordoz s minél nagyobb és minél gazdagabb emberekből áll egy gyülekezet, annál kisebb a terhe. Egyszer paradoxonszerüen mondottam, hogy a magyar presbitériánusi egyház alkotmányában episcopalis, gazdasági rendszerében kongregácionális, holott jobb volna, ha megfordítva lenne. Több ezerholdas emberek díszes egyházi állásokban felszisszennek, ha egy millió korona adót vetnek ki rájuk és van olyan gyülekezetünk, ahol a napszámos ember, akinek semmije sincs, másfél mázsa búzaérték rendkívüli adót hordoz. Újólag hangsúlyozom, hogy az egyes egyházközségek, ahol csak tehetik, igényeljenek földet a maguk számára. És hangsúlyozom azt is, hogy a magyar földet jobb helyre nem lehet adni, mintha református eklézsiák szolgáinak adják. Iskolák. Iskolaügyünk mindenik tagozatáról részletes és érdekes jelentések kerülnek tárgyalás alá. Mielőtt én általános képet nyújthatnék egyházkerületünk tanügyéről, hadd irányozzam mindnyájunk figyelmét a legelső és legnagyobb magyar tanító fényes alakjára, a tragikus sorsú Apáczai Csere János páratlan jelentőségére, ebben a jubileumi esztendőben, születési évének háromszázadik fordulóján. Azt hiszem, kevés ember volt kálvinistább, mint ő, aki egy episcopalis színezetű, hatalmi politika áldozata Ion. Volt-e valaki, akiben a magyar kálvinizmus kultúrszenvedélye izzóbban lüktetett volna, mint benne? Volt-e valaki a nevelésnek és hozzá a magyar nemzeti nevelésnek nagyobb fanatikusa, mint ő, akit lélekben és gondolkodásban egy lépés választ el Széchenyi Istvántól, bár közöttük századok szakadéka ásít. Volt-e valaki, aki az Isten képét feljebb becsülte volna és hűségesebben szolgálta volna, mint ő, akinek szemében a humánum azért volt olyan drága, mert a divinum egyetlen reális hordozója? Nyughatatlan, lázongó, tragikus magyar: személye nemcsak ékessége, hanem sokszor szinte szimbóluma annak a kálvinizmusnak, amely heroikus nemzetnevelő munkájában árván, elhagyatva, nagy ideáljainak súlya alatt roskadozik és lassankint rámegy igazságaira. Szelleme járja át iskoláinkat és tanítóinkat,