Dunamelléki Református Egyházkerület Jegyzőkönyve 1924-1925.

1925. október 10.

19 zeit bűnbánati napon az úri szent vacsora kiszolgáltatásával járultam hozzá a nap áldásainak velem és mindnyájunkkal való közöltetéséhez. Mindig jóleső öröm tölt el, valahányszor érzem, hogy lelkipásztor társaimnak, mint hű és hivatalos pásztoruk, saját lelkük építésében szolgálhatok. — Nem említve azokat a konferenciákat, amelyeken a mult évben részt vettem, rátérek a kecskeméti egyházmegye cannonica visitatiojáról szóló beszámolómra. Kétszeri, mintegy 10 napig tartó megszakítással, szinte hat hetet vett igénybe a kecskeméti egyházmegye meglátogatása: május 4-én kezdettük és június 18-án végeztük. Pedig nagy egyházközségeit: Kecskemétet, Nagykőröst, Halast, már megelőzőleg, némelyiket többször is, meglátogattam és megvizsgáltam. Óriási területen fekszik az egyházmegye, Jászberénytől Szánkig, Tiszavárkonytól Gombáig terjednek a méretek és a legtöbb helyen az utat kocsival tettük meg. A kecskeméti egyházmegyét az jellemzi, hogy hatalmas városi, százados gyülekezetekből, mint valami óriási kaptárból, lassan megeredt a kirajzás és áterezte a nagy alföldi pusztaságot. Ez a lassan leolvadó és a pusztaságon átcsobogó református életfolyam két óriás szolgálatot tett: meghódította, betelepítette, egyszóval civilizálta a magyar homoksivatagot és másfelől áterezte és lelkével beszőtte a telepítések során oda került idegen nyelvű blokkokat. Ha megnézzük, hogy Kecskemétről hogyan eredt és táplálkozott például Kiskunfélegyháza, Jászberényből Lajosmizse, Kunszentmiklósról Szánk, Kunkerekegyháza, Abonyból Törtei, Körösről Kocsér: látni fogjuk ezekben a települési vonalakban a magyar lélek diadalűtját. A magyar Alföldre, a világtörténelemnek erre a nagy palatáblájára annyi drága betűt, nagyszerű és mély értelmű fényírást rajzolt fel ez a lélek 400 esztendő alatt, de annyiszor törölte le ez írást onnan a történelem véres keze. Szeretném, ha minél többen végig gondolnák velem együtt azt, micsoda irtózatos erőfeszítés kellett ahhoz, hogy egy ilyen telepes községei, 20— 30—40 km.-re az anyaközségtöl, a magyar sívó pusztaságon megalapítsanak. Kőre kőből, vérrel építenek, akár Róma, akár Déva vára legyen. Homokra vályogból csak verítékkel lehet s ki tudja felmérni, mi magyar veríték csorgott el, míg ezek a vályogfalú, akáclombos, cserepes házsorok, itt a nagy Alföldön létesültek. Ezek a gyülekezetek kétfélék: vagy egy nagyobb katholikus községbe beszivárgó református gyülekezetek, amelyeknek tipikus 2*